Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 2 óra 45 perc

2019. augusztus 8. – Csütörtök (Mt 16,13-23)

2019, augusztus 8 - 12:00de
Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Ezt válaszolták: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Ő tovább kérdezte őket: Hát ti, kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás. Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled! Mire ő Péterhez fordult: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére! Mt 16,13-23

Elmélkedés

Jézus a mai evangéliumban arról kérdezi tanítványait, hogy mi az emberek véleménye róla. Már jó ideje járja a városokat és a falvakat, tanítja mindenütt az embereket és természetfeletti erejét is megmutatta már számos csodája alkalmával. Most azt szeretné tudni, vajon mit gondolnak róla, mit érthettek meg abból, hogy a mennyei Atyától származik, az ő nevében tanít és gyógyítja a betegeket. A vélemények meglehetősen sokfélék és arról tanúskodnak, hogy nagy volt a találgatás Jézus személyét illetően a nép körében. A vélemények abból a szempontból egy irányba mutatnak, hogy valamelyik újraéledt prófétának tartják őt, Isten emberének, Isten küldöttének. És bizonyára az is benne van ezekben a vélekedésekben, hogy valamilyen sajátos küldetést tulajdonítanak neki, de nem mondják ki, nem vallják meg azt, hogy ő a Messiás.

Ezt követően Jézus a tanítványok véleményére kíváncsi. Nyilvánvalóan ők állnak hozzá a legközelebb, ők ismerhetik legjobban, ezért elvárható, hogy a tanítványok már jobban megértsék Mesterük mennyei származását és küldetését. A kérdésre Péter apostol válaszol mindannyiuk nevében: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Amikor azonban az ő hitvallása után Jézus a rá váró szenvedésről és halálról, mint küldetésének beteljesedéséről beszél, Péter tiltakozni kezd, ami annak a jele, hogy ő sem értett még meg mindent.

Ha megértem az Úr küldetését, a magamét is fel fogom ismerni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindenkit arra hívsz, hogy részese legyen Isten országának, s ebből az országból senki sincs kizárva származása vagy nyelve miatt. Még a legnagyobb bűnösök is meghívást kapnak, hogy megtérjenek és elfogadják Isten megbocsátó irgalmát. Te senkit sem zársz ki az üdvösségből, azaz mindenki üdvözülhet, hacsak valaki önmagát nem zárja ki. Segíts megértenem, hogy az üdvösségre szóló meghívás nekem is szól és arra hittel válaszoljak! Vezess engem az üdvösség, az örök élet útján!

2019. augusztus 7. – Szerda (Mt 15,21-28)

2019, augusztus 7 - 12:00de
Abban az időben: Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában. Mt 15,21-28

Elmélkedés

Figyelemreméltó és az imádkozó ember számára nagyon tanulságos történetet olvashatunk a mai evangéliumban. A jelenet úgy indul, ahogyan más csodaelbeszélések is. Egy asszony járul Jézus elé, aki segítségét kéri, mégpedig nem a maga, hanem leánya számára, akit megszállt a gonosz szellem. Jézust „Dávid fiának” nevezi, amikor megszólítja, s ezzel kifejezi, hogy attól kér segítséget, akiről hiszi, hogy ő a Messiás. A hit mellett az asszony bizalma is megmutatkozik, bízik abban, hogy Jézus tud és fog segíteni leányán.

Hasonló kérések esetében Jézus rögtön csodát szokott tenni, most azonban más irányt vesznek az események. Láthatjuk, hogy Máté evangélista nem is törődik a csodával, a gyógyítással, hiszen a leány nincs is jelen és gyógyulását csupán tényként közli a jelenet lezárásaként. Az evangélista nem a csodás gyógyulást igyekszik bemutatni, hanem az asszony kitartó kérését, aminek értékét növeli, hogy nem zsidó, hanem pogány származású, mégis nagy-nagy hittel fordul Jézushoz. Az Úr először szóra sem méltatja az asszonyt, de ez csak növeli a kitartását. Jézus ekkor szóban is kifejezi elutasítását, miszerint küldetése nem szól a pogányokhoz, de az asszony megismétli kérését. Jézus továbbra is elutasító, de az asszony még erősebben fordul hozzá, s lám könyörgése meghallgatásra talál.

Tudok-e valóban kitartóan imádkozni?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.

2019. augusztus 6. – Kedd, Urunk színeváltozása (Lk 9,28b-36)

2019, augusztus 6 - 12:00de
Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két férfit. Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben felhő támadt, és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak. Lk 9,28b-36

Elmélkedés

Egyházunk a mai napon Jézus színeváltozását ünnepli, ezt az eseményt olvassuk az evangéliumban. A történetet olvasva késztetést érzünk arra, hogy a három kiválasztott apostollal együtt mi is felmenjünk erre a hegyre, erre a lelki magaslatra. Mi is szeretnénk bepillantást nyerni Jézus isteni dicsőségébe és megpillantani legalább egy kis időre azt a dicsőséget, amely ránk vár a mennyországban, ahol teljes boldogságban élhetünk együtt majd Istennel. Hiába is próbálnánk ezt a lelki magaslatot egyedül elérni, az Úr vezetése, segítsége, felemelő kegyelme nélkül nem lehetséges. Jézus az, aki elvezet minket oda, ahol Isten-élményben lehet részünk, ahol megtapasztalhatjuk a mennyei Atya jelenlétét. És azt is jó tudnunk, hogy az élmény elmúltával, a hétköznapok gondjai között is velünk marad, velünk van Jézus. Lejön velünk a hegyről, hogy ne csak az ünnepi pillanatokban érezhessük közelségét, hanem a küzdelmes hétköznapokban is.

Az élményt viszont őrizzük meg szívünkben! Gondoljunk arra, hogy ugyanez a dicsőség vár Jézusra a feltámadás után, és mindannyiunkra, akik hiszünk abban, hogy Isten minket is feltámaszt az örök életre. Krisztus dicsőségében akkor részesedhetünk, ha kitartunk vele a szenvedésekben is. Ha kész vagyok vele együtt meghalni, akkor vele együtt fogok feltámadni is.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

2019. augusztus 5. – Hétfő (Mt 14,13-21)

2019, augusztus 5 - 12:00de
Abban az időben: Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket. Mt 14,13-21

Elmélkedés

A mai evangéliumban a csodálatos kenyérszaporításról olvasunk. A szükséghelyzetet az teremti meg, hogy az emberek keresik Jézust, elhagyják városaikat és falvaikat annak érdekében, hogy megtalálják. Elsősorban betegeik meggyógyítását szeretnék elérni, de Jézus tanítása is olyannyira lenyűgözi őket, hogy hosszabb ideig hallgatják őt. Talán maguk sem gondoltak arra, hogy ennyire szívesen és sokáig fogják hallgatni, ezért nem visznek magukkal élelmet. A kialakult szükséghelyzetet az apostolok veszik észre, s rögtön van is javaslatuk: az emberek térjenek haza. Jézus viszont mást szeretne. Ő mind a betegek gyógyításával, mind pedig tanításával Isten szeretetét mutatja meg az embereknek. Most pedig újabb módon akarja Isten szeretetét kinyilvánítani: ételt szeretne biztosítani a sok ezer embernek.

A csoda előtt Jézus hangsúlyozza együttérzését a néppel. Ezt írja: „megesett rajtuk a szíve.” Nem szánalomból fakadó sajnálkozás ez, hanem együttérzés azokkal, akik valamiben hiányt szenvednek. Mégpedig nem tétlen együttérzés, hanem cselekedetre indító érzület. Csodát tesz értük, enni ad nekik, hogy megtapasztalhassák az irgalmas Isten jóságát.

Napjaink nehéz helyzetben lévő embereit látva nem elegendő a szánalom vagy a szóbeli vigasztalás. Krisztus példája arra hív, arra ösztönöz minket, hogy legyünk az irgalmas Isten munkatársai!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.

2019. augusztus 4. – Évközi 18. vasárnap (Lk 12,13-21)

2019, augusztus 4 - 12:00de
Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete. Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék. Lk 12,13-21

Elmélkedés

Kié a szíved?

Amikor azt a forrást keressük, amelyből élni tudunk, akkor valójában mindig Istent keressük, őt szomjazzuk. Ő nem csupán erőt ad nekünk az élethez, hanem ő maga az élet, tehát úgy találhatjuk meg az életet, ha benne élünk, s neki élete van bennünk. Ha ez a találkozás, Istennel való egyesülés létrejön, akkor életünk már nem csak a mennyországba, az örökkévaló Isten felé vezető út lesz számunkra, hanem elővételezése és részbeni birtoklása mindannak, ami majd a mennyországban teljes valóságában lesz a miénk.

Jézus azt ajánlja a mai evangéliumban, hogy ne a gazdagodás, ne a földi javak gyűjtése legyen a legfőbb életcélunk, hanem az Istenben való gazdagodás. Tanításának elmondására az ad alkalmat, hogy valaki kéréssel fordul hozzá, segítséget kér tőle, hogy egy örökösödési vita rendeződjön. A testvérek közti vita tárgya az örökség, a vagyon. Amikor ezt Jézus megtudja, akkor rögtön kijelenti, hogy nem akar foglalkozni az üggyel, nem szeretné megismerni a helyzetet, nem akar ítélőbíró lenni egy olyan ügyben, amelyben emberek esnek egymásnak minél nagyobb vagyon megszerzése érdekében. A kérés elhangzásának pillanatától érződik Jézus ellenállása, meg sem fordul a fejében, hogy ilyen anyagi ügyekkel foglalkozzon. Aki ismeri életmódját és elvárásait tanítványaival szemben, az nem csodálkozik ezen. Ő maga mindig egyszerűen élt, nem volt semmilyen vagyona, nem volt háza vagy földbirtoka. Vándorbotján kívül semmije nem volt. Pénzt nem hordott magánál, mert nem volt neki, még a templomadót is csak úgy tudta megfizetni, hogy csoda révén jutott pénzhez. Arra az esetre gondolok, amikor Kafarnaumba érve a templomadó szedésével megbízottak számon kérik Pétertől: „A ti Mesteretek nem fizeti meg a két drachmát?” (Mt 27,24). A kérdést hallva Jézus utasítást ad Péternek, hogy menjen a tengerhez, vessen horgot vízbe, és az első horogra akadt hal szájában találni fog egy pénzt, ebből fizesse meg a templomadót. Szegénységére jellemző, hogy reggelente, amikor elindul, még nem tudja, hogy este hol fog nyugovóra térni, szállást találni. Egy követésére lelkesen vállalkozónak ezért mondja: „A rókának odúja van, az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa fejét” (Mt 8,20). Szegénységére jellemző továbbá, hogy vándorútjai során mások gondoskodnak róla, főként jószándékú asszonyok, akikről név szerint is megemlékezik Lukács evangélista (vö. Lk 8,1-3).

Ugyanezt az egyszerűséget kívánta meg tanítványaitól is. Amikor útra küldi őket, akkor kifejezetten kéri, hogy semmit ne vigyenek magukkal, ne az anyagi javakban, hanem tőle kapott hatalomban bízzanak. Ezt mondja nekik: „Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut!” (Lk 10,4).

Az evangélium második felében Jézus példabeszédet mond egy gazdagról, aki semmi mással nem törődik, mint vagyona gyarapításával. Az Úr figyelmeztetése azoknak szól, akik ehhez az emberhez hasonlóan élnek: „Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad?”

A vagyonodban bízol vagy Istenre bízod az életed? A gazdagság által nyújtott biztonságban bízol vagy Isten gondviselésében? A vagyon féltése van a szívedben vagy Isten él benne? Kié a szíved?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te azt ajánlod tanítványaidnak és minden követődnek, hogy az Istenben való gazdagodásra törekedjenek. Ugyanezt tanítod nekünk is. Elismerjük, hogy hiába van rengeteg pénzünk, valójában végtelenül szegények vagyunk, ha a lelki értékeket semminek tekintjük. Hiába gondoljuk magunkat gazdagnak, ha közben nincs szükségünk rád. Hiába gyűjtögetjük és nézegetjük földi kincseinket és javainkat, mert a gazdagság elvakít minket, és nem látjuk meg a szükséget szenvedő embereket. Segíts minket, Urunk, hogy ne az anyagi javakban, hanem az isteni gondviselésben bízzunk! Segíts minket a lelki kincsek gyűjtésében, a jócselekedetek gyakorlásában!

2019. augusztus 3. – Szombat (Mt 14,1-12)

2019, augusztus 3 - 12:00de
Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló híreket, azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János: ő támadt fel a halálból, azért van ilyen csodatevő ereje.” Heródes ugyanis annak idején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki fivérének, Fülöpnek a felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad őt feleségül venned!” Heródes emiatt ki akarta végeztetni Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás leánya a vendégek előtt táncolt. Ez nagyon megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér, megadja neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” Erre a király elszomorodott, de esküje és a jelenlevő vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda neki (Keresztelő János fejét). Erre elküldvén lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának. Akkor János tanítványai eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki. Mt 14,1-12

Elmélkedés

Keresztelő Szent János halálának történetét Máté evangélista Heródes visszaemlékezéseként jegyzi le. Ezt olvassuk a mai napon. Keresztelő Jánost az egész nép Isten prófétájának tartotta, ezt még Heródes is elismeri. Életmódja jel volt az emberek számára. Tanítása, prófétai fellépése egyáltalán nem nevezhető barátságosnak, hanem inkább kemény, figyelmeztető jellegű. Szavára mégis odafigyeltek az emberek és bűnbánatuk jeleként sokan mentek hozzá megkeresztelkedni. János személyének jelentősége és fellépésének hatása abban is megmutatkozott, hogy sokan követték életmódját, lettek a tanítványai. Ha tehát erkölcsi kiállásról és a bűnökre való figyelmeztetésről volt szó, akkor János nem hallgatott. Nem hallgatott az uralkodó család, Heródes erkölcstelen életmódja láttán sem. Az uralkodó nem vette ezt jó néven, ezért előbb börtönbe záratta, majd lefejeztette Keresztelő Jánost. Az uralkodó erőfitogtatása, félelme és önkényessége azonban nem moshatta tisztára lelkét.

Keresztelő Jánosnak az volt a küldetése, hogy bűnbánatot hirdetve felkészítse a népet Jézus érkezésére, fellépésére. János haláláról értesülve Jézus inkább egy időre elhagyja a Jordán vidékét, mert érzi, hogy az ő élete szintén veszélyben van, mint minden olyan prófétáé, aki az erkölcsi rend védelmének érdekében az igazságot bátran kimondja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!

2019. augusztus 2. – Péntek (Mt 13,54-58)

2019, augusztus 2 - 12:00de
Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát. Mt 13,54-58

Elmélkedés

Útja során Jézus most abba a városba érkezik, ahol felnevelkedett. Az emberek ismerősként fogadták, köszöntötték. A helyzet azonban gyorsan megváltozik, amikor Jézus tanítani kezd a zsinagógában. A hallgatóság nem érti, honnét származik tudása és bölcsessége. Úgy gondolják, hogy jól ismerik őt. Tudják, hogy nem tanult egyetlen rabbi mellett sem, hanem József mellett megtanulta az ácsmesterséget. Egy ácstól pedig senki nem várja azt, hogy bölcsen magyarázza a próféták szövegeit vagy értelmezze a törvényeket. Jézus tehát nem felel meg a názáretiek elvárásainak. Mondhatjuk úgy is, hogy a názáretiek éppen elvárásaik és előítéleteik miatt botránkoznak meg és utasítják el Jézust.

Elutasításuk okát Máté evangélista így írja le: „Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.” Márk evangélista kissé keményebben fogalmaz: „nem is tudott” egyetlen csodát sem tenni (vö. Mk 6,5). Ezek a kijelentések nem Jézus isteni erejének csökkenését jelzik, hanem arra utalnak, hogy a csodák előtt az Úr hitet kér, hitet vár az emberektől. Ahol pedig ez a hit hiányzik, mert az előítéletek megakadályozzák annak ébredését, ott nincs alapja a csodának, nincs mit megjutalmazzon Isten.

Isten a mi számunkra is mutat időnként jeleket. Ha ezek iránymutatásai helyett továbbra is saját elképzeléseinkhez ragaszkodunk, akkor a hitetlen názáretiek utódai vagyunk. Ha viszont hiszünk Jézusban, akkor velünk is csodákat tesz.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te jól ismersz bennünket és bűneink ellenére is meglátod belső szépségünket. Segíts minket, hogy olyanná váljunk, amilyennek te látsz minket! Legyen mindig közel hozzád a szívünk! A szabadság sosem jelentheti a tőled való elszakadást vagy függetlenséget, hiszen éppen a te törvényeid biztosítják számunkra az igazi lelki szabadságot. Ha engedelmeskedünk a te törvényeidnek és nem tekintjük azokat oktalan módon szabadságunk korlátainak, akkor valóban jobbakká válhatunk. Segíts minket, hogy bűneink megvallása után a jó útra térjünk és azon megmaradjunk!

2019. augusztus 1. – Csütörtök (Mt 13,47-53)

2019, augusztus 1 - 12:00de
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét. Mt 13,47-53

Elmélkedés

Jézus továbbra is az Isten országáról, a mennyek országáról tanít. Újabb példabeszédében a halászháló képét használja, amely mindenféle halat kifog a tengerből. A halászok akkor vonják partra a hálót, amikor az megtelik. Megüti a fülünket az a szó, hogy „megtelik.” A munka nem eredménytelen, nem üresen húzzák ki a hálót. Nem is akkor, amikor félig van, azaz a munkának már van valamennyi eredménye. A halászok megvárják, amíg megtelik a háló és ekkor húzzák ki.

A hasonlat szerint az Isten országa az ő kegyelmének és az emberi közreműködésnek köszönhetően folyamatosan növekszik. Ez a gondolat már szerepelt a magvetőről szóló hasonlatban is. Bár egyes magok rossz talajba, kövek és tövisek közé, vagy az útszélre hullottak, mégis a jó földbe hullottak bőséges termést hoztak. A másik példabeszéd szerint pedig a kicsiny mustármag tud naggyá növekedni. A halászháló megtelése azonban még ezeknél is jobban szemlélteti azt, hogy az igehirdetés, az emberhalászat szolgálata eredményt hoz. A pillanatnyi kudarcok és sikertelenségek nem veszik el azoknak a kedvét, akik Isten országának növekedéséért fáradoznak. Jézus ígérete alapján bízunk abban, hogy szolgálatunk bőséges termést fog hozni és Isten halászhálója megtelik. Hirdessük mindenkinek az Isten országáról szóló örömhírt!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Uram Jézus, te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, te magad vagy bennünk az örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, te vagy a világosság, amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem, egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne tudjam, hogy imádkozom, mert csupán te vagy bennem!

2019. július 31. – Szerda (Mt 13,44-46)

2019, július 31 - 12:00de
Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt. Mt 13,44-46

Elmélkedés

Az evangéliumban újabb két hasonlatot olvasunk Isten országáról, amelyeket rövidségük miatt nem is nevezhetünk példabeszédnek, hanem inkább csak mondásoknak. Az első mondás földbe rejtett kincshez, a második egy értékes igazgyöngyhöz hasonlítja Isten országát. Az üzenet, a mondanivaló mindkét hasonlatnál ugyanaz: aki megtalálja a kincset vagy az igazgyöngyöt, az mindenéről lemond, hogy megszerezhesse azt. Mindkét személy, a szántóvető és a kereskedő, amikor rátalálnak a kincsre és a drágakőre, rögtön felismerik annak egyedülálló értékét, és azonnal döntést hoznak, hogy minden vagyonukról lemondva megszerzik azt. Itt nem trükközésről vagy kereskedői ravaszságról van szó, hanem arról, hogy ami igazán értékes, azt lemondások árán is érdemes megszerezni. Mivel a két hasonlat Isten országáról szól, ezért nem a birtoklás vágya készteti őket erre, hanem az üdvösség vágya.

A mondások üzenete egyértelmű: Isten országánál nincs értékesebb. A Krisztushoz tartozás és az Istennek való engedelmesség az ember számára a legfontosabb. A földi javakról lemondva olyan lelki kincsekhez juthatunk, amelyek életünk boldogságát eredményezik. Ne kényszerűségből és szomorúsággal vállaljuk a lemondásokat, hanem örömmel és az isteni gondviselésben bízva. Isten mindennél értékesebb ajándékot, az örök életet adja nekünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat, és fáradhatatlanul indulsz az eltévedt bárányok után, hogy visszavezesd őket a közösségbe. Ismered és nevén szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. Te vagy a Jó Pásztor, aki a kereszten életedet adtad juhaidért, az emberekért. Hívj fiatalokat a papságra, hogy téged követve egész életükkel megmutassák a világnak és nekünk szereteted! Segíts minket, hogy a papjaid által hirdetett evangéliumhoz méltóan éljünk!

2019. július 30. – Kedd (Mt 13,36-43)

2019, július 30 - 12:00de
Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!” Mt 13,36-43

Elmélkedés

A búzáról és a konkolyról szóló példabeszédet szombaton olvastuk az evangéliumban, ma pedig ennek magyarázatát. Ahogyan a magvetőről szóló tanítás magyarázatát sem az egész nép, hanem csak a tanítványok hallják, ugyanígy most is csak nekik fejti ki a hasonlat értelmét Jézus. Ezek szerint a jó mag és a rossz mag, a búza és a gyomnövény együtt növekszik, miként a világban egyaránt jelen van a jó és a rossz, egyaránt tevékenykedik Isten és a sátán, a gonosz lélek. Bizonyos értelemben küzdelem ez az ember végső sorsáért, üdvösségre jutásáért, ami Isten szándéka, vagy a kárhozatra kerüléséért, ami a gonosz szándéka. Az embernek sok esetben nehéz megkülönböztetni a jót és a rosszat, ami megnehezíti választásunkat. A gonosz ugyanis mesterien használja a megtévesztés eszközét, azaz jónak tűnteti fel, ami valójában rossz és kerülendő.

Bölcsességre, tapasztalatra, a Szentlélek segítségére van szükségünk, hogy minden élethelyzetben felismerjük és megtegyük a jót, mindazt, ami Istennek tetsző és minket az üdvösség felé segít. Bölcsességre van szükség ahhoz is, hogy felismerjük a rosszat, a gonosz kísértéseit és azokat elutasítsuk, elkerülendő a kárhozatot.

A mi személyes döntésünktől függ, hogy földi életünk után mi lesz örök sorsunk. Ennek fényében és felelősségünk tudatában keressük és tegyük meg mindig azt, ami lelkünk javára szolgál.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egyeseket a szegények felé fordulás, a szeretetszolgálat útján indítasz el. Önzetlen és önfeláldozó szívet adsz nekik, hogy szeretetedben éljenek és a te szeretetedet sugározzák a rászorulóknak és nélkülözőknek. Másokat a hitre nevelés útján indítasz el, hogy a tőled kapott tanítást, az üdvösség örömhírét jó magként vessék el az emberi szívekbe, mindazok szívébe, akik keresik az igazságot és vágyakoznak az üdvösségre. Adj nekik erőt, hogy hivatásukat felelősséggel végezzék! Segíts minket, hogy ne térjünk le a lelki fejlődés útjáról, mindig ragaszkodjunk hozzád, aki az üdvösségre vezetsz minket!

2019. július 29. – Hétfő (Mt 13,31-35)

2019, július 29 - 12:00de
Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak. Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.” Mt 13,31-35

Elmélkedés

Példabeszédeiben Jézus szívesen alkalmaz ellentéteket, ma is két ilyen hasonlatot olvasunk az evangéliumban. A kicsiny mustármag több méteres fává növekszik és a kevés kovász élesztő hatása az egész tésztát átjárja. E példákhoz hasonlóan Isten országának szerény üzenete sokakhoz eljut. Jézus tanítványi köréből létrehozza, megalapítja az Egyházat, mint olyan közösséget, amely Isten országának jele a világban. Az Egyház kezdetben kicsiny, de idővel, az évszázadok során egyre többekhez eljut világszerte.

A példabeszéd feltárja feladatunkat és bátorítást ad annak teljesítéséhez. Keresztény hivatásunk, hogy Isten országának növekedéséért dolgozzunk, azaz mi magunk is törekedjünk a tanítás jó magját eljuttatni az emberekhez. Bíznunk kell abban, hogy szavainkban felismerik Isten üzenetét! Bíznunk kell abban, hogy nem felejtik el gyorsan a megismert igazságot! Bíznunk kell abban, hogy szívükben növekedésnek indul az üdvösség örömhíre! Bíznunk kell abban, hogy az aratás idejére termést fognak hozni!

A két hasonlatot összeköti továbbá az a gondolat, hogy a megsemmisülésből valami új születik. A magnak a földbe hullva meg kell halnia, hogy növény fejlődhessen belőle. Az élesztő elvegyül a lisztben, ennek hatására tud megkelni a tészta. Minden meghalásból, megsemmisülésből, önátadásból titokzatos módon valami új születik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!

2019. július 28. – Évközi 17. vasárnap (Lk 11,1-13)

2019, július 28 - 12:00de
Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát: Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vígy minket kísértésbe.” Azután így folytatta: „Tegyük fel, hogy valamelyikteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá, és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Mondom tehát nektek: Kérjetek, és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle." Lk 11,1-13

Elmélkedés

Isten meghallgat

Egy katolikus iskolában, tanárok számára tartott lelkinap végén, egy fiatalember jött hozzám, akit neve alapján hirtelen nem is tudtam hová tenni. Röviden meséli, hogy már négy éve itt tanít angol nyelvet a gyerekeknek, nagyon jól érzi magát a katolikus intézményben, és most szeretne nekem köszönetet mondani, mert korábban rendkívül jó tanácsot adtam neki. Próbáltam visszaemlékezni, hogy mikor is találkozhattunk, de cserbenhagyott a memóriám. Azt már mondanom is felesleges, hogy a jótanácsra végképp nem emlékeztem. Csodálkozásomra és kérésemre segített, szóról szóra idézte, hogy mit mondtam neki: „Ha minden nap imádkozol azért, hogy szeretetteljesebb, megértőbb és türelmesebb legyél az emberekhez, akkor majd Isten megadja neked, hogy mindenkivel ilyen legyél.” Aztán mindjárt azzal folytatta, hogy ennek a tanácsnak milyen nagy hasznát vette, azóta tényleg minden nap imádkozik ezekért a lelki tulajdonságokért, és most tapasztalja, hogy szeretetteljes, megértő és türelmes tanítványaival, munkatársaival és családtagjaival. Egy kis büszkeség ébredt szívemben, ami elfeledtette velem, hogy még mindig nem tudom, kinek és mikor is adtam ezt a tanácsot. Nem mintha valami nagy bölcsesség lett volna és nem mondtam volna papi életem során száz és száz embernek hasonlót, de jól esett, hogy utólag megköszönte. Tudtam én, hogy mindez nem az én érdemem, ezért evangéliumi okossággal válaszoltam neki, miszerint a jó mag jó földbe hullott, s ne csak nekem, hanem a Jóistennek is köszönje ezt meg. Helyeslően bólogatott, aztán mosolyogva hozzá tette, hogy nagyon hasznos volt számára ez a tanács, csak azt elfelejtettem neki mondani, hogy tíz évig tart, amíg mindenkihez szeretettel, megértéssel és türelemmel tud fordulni, tudniillik még gimnazista volt, amikor egy gyónás alkalmával e szavak elhangzottak.

Ez a kis történet, ez a példa bizonyára jól megvilágítja a mai evangélium mondanivalóját. Jézus története szerint egy ember addig kéri barátja segítségét, amíg az nem teljesíti kérését. Az ezt mondja: „Kérjetek, és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.” Keresztény, hívő emberként így forduljunk Istenhez kéréseinkkel, de sose gondoljuk azt, hogy ezek a kérések azonnal teljesülni fognak. Azt se várjuk, hogy Isten mindent pontosan úgy fog teljesíteni, ahogyan azt mi elképzeljük és elé terjesztjük imáinkban. Meg kell tanulnunk jót és helyesen kérni. Jóért, azaz olyan dolgokért imádkozni, ami lelkünk javára szolgál. Nem csak magunk, hanem mások számára is kérnünk kell Isten segítségét és kegyelmét. E szempontok ugyanis távol tartják az önzés lelkületét imáinktól. Továbbá helyesen kell kérnünk, azaz nem a magunk akaratához és elképzeléseihez kell ragaszkodnunk, hanem el kell fogadnunk Isten akaratát, bíznunk kell abban, hogy ő valóban csak azt adja nekünk, ami lelki fejlődésünket szolgálja. Ezt a szintet akkor érjük el, ha már nem csak mi mondjuk a magunkét Istennek, hanem meghallgatjuk őt is. Ha elcsitulnak fejünkben a gondolatok és szívünkben az érzések hullámai, akkor majd Isten betölti fejünket és szívünket az ő gondolataival és érzéseivel.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor teljesítetted tanítványaid kérését és imádkozni tanítottad őket. Most mi is azt kérjük tőled, hogy taníts minket imádkozni, taníts a helyes imára! Az életszentség és az üdvösség elnyerésének biztos eszköze a szüntelen imádkozás. Te nem üres szavakat kívánsz tőlünk, hanem figyelmes elmét, odaadó akaratot és megtisztult szívet. Tisztítsd meg gondolatainkat és érzéseinket az imádság által! Add, hogy újjászülessünk a szüntelen imádság által! Add, hogy hitünkben növekedjünk az imádság segítségével! Add, hogy megtaláljuk az imádságban a mennyei Atyához vezető utat!

2019. július 27. – Szombat (Mt 13,24-30)

2019, július 27 - 12:00de
Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza közé, aztán elment. Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle: „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.” A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!” Mt 13,24-30

Elmélkedés

A magvetőről szóló példabeszéd magyarázatában Jézus már említést tett a gonosznak arról a szándékáról, hogy kitépje az emberek szívéből az örök élet tanítását és megakadályozza üdvösségre jutásukat. Ezt a gondolatot mutatja be, fejti ki még részletesebben a mai evangéliumban a búzáról és a konkolyról szóló példázat. Érdemes odafigyelnünk arra a jelképre, hogy a szolgák fényes nappal, világosban végzik munkájukat. Ezzel szemben az ellenség éjszaka, a sötétben tevékenykedik, amikor „az emberek aludtak.” A gazda észreveszi a gonosz tevékenységét. Észreveszi, hogy a földbe, ahová ő jó magot, tiszta búzamagot vetett, a gonosz elhintette a gyomnövény, a konkoly magjait. Szolgái szintén észreveszik a problémát és azonnal előállnak egy számukra jónak tűnő javaslattal: rögtön nekiállnak és kigyomlálják a gazt a vetésből. A gazda azonban az első pillanattól fogva ellenzi ezt a megoldást, ami számunkra kissé ésszerűtlennek tűnik és kérdéseket vet fel. Miért tűri Isten a világban a gonosz jelenlétét? Miért engedi, hogy a gonosz rosszra kísértse az embert? Miért nem oldja meg a lehető leghamarabb a problémát?

Ezek a kérdések mind oda vezetnek, hogy a mi emberi gondolkodásunk bizony nem ért meg mindent Isten szeretetének és üdvözítő szándékának titkából. Nem értjük meg azt sem, hogy miért ennyire türelmes Isten, hiszen mi a gyors megoldásokat részesítjük előnyben. Lényeges üzenet az is, hogy annak értékelése, hogy ki a jó és ki a rossz, nem a szolgák feladata, nem a mi feladatunk, hanem Istené.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.

2019. július 26. – Péntek (Mt 13,18-23)

2019, július 26 - 12:00de
Miután Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért mond példabeszédeket, így folytatta: „Értsétek meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.” Mt 13,18-23

Elmélkedés

Szerdán a magvetőről szóló példabeszédet olvastuk az evangéliumban, ma pedig ennek magyarázatát. Érdekes, hogy Jézus „hatalmas tömegnek” (Mt 13,2) mondta el tanítását, de annak értelmezését csak tanítványainak fejtette ki. Életünk során nem csak Isten üdvözítő tevékenységét és segítő kegyelmét tapasztalhatjuk meg, hanem a gonosz működését is. Ne gondoljuk soha azt, hogy minket elkerülnek a kísértések. Ne higgyük azt, hogy a gonosz lemondott rólunk és tétlenül tűri, hogy egyenes utunk legyen az üdvösségre. Nem, a gonosznak az a szándéka, hogy összezavarjon és letérítsen minket Isten útjáról. A gonosz el szeretné érni, hogy ne tudjuk megkülönböztetni a jót és a rosszat, így aztán könnyen olyat teszünk, ami nem felel meg Isten törvényeinek.

Azt is világosan kell látnunk, hogy lelki fejlődésünk útján számos próbatétellel kell szembenéznünk. Az Úr nem könnyed sétára hív minket, amely végén a mennyország nyitott kapuja vár, hanem keresztútra, kereszthordozásra. Küzdelemre és tanúságtételre hív minket, amely során bebizonyíthatjuk, hogy választásunkat komolyan gondoljuk. Arra hív minket, hogy ne a mindennapi megélhetésért küzdjünk csupán, hanem legyünk az ő fáradhatatlan munkatársai a magvetésben, az igehirdetésben és a tanúságtételben. Így fog majd nem csak a mi szívünkben, hanem mások életében is bőséges termést hozni az örök élet tanítása.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! A hit szilárd alap, kiindulópont, amelyre egész életemet felépíthetem. Az első lépés a hit útján valóban az ismeretlenbe, a bizonytalanba való belépés. A bizonytalan lépések után megérkezek hozzád, Uram, aki csodát tehetsz velem, s ettől kezdve megszűnik bennem mindenféle bizonytalanság. Segíts engem, hogy ki tudjak lépni bűnös életem sötétségéből, kételkedéseim és aggodalmaim homályából és eljussak a te kegyelmed világosságára. Adj nekem bátorságot elindulni a hit útján, Isten titkainak útján!

2019. július 25. – Csütörtök, Szent Jakab apostol (Mt 20,20-28)

2019, július 25 - 12:00de
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.” Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.” Mt 20,20-28

Elmélkedés

Szent Jakab apostolt ünnepli Egyházunk a mai napon, aki az apostolok közül elsőként halt vértanúhalált. Ünnepén azt a jelenetet idézi fel az evangélium, amikor ő és testvére János azt kérik Mesterüktől, hogy az ő országában majd Uruk mellett ülhessenek. Úgy gondolják, hogy Jézus hamarosan elfoglalja királynak járó helyét és az ő uralmában szeretnének vezető szerepet. Elképzelésük legfeljebb annyiban tekinthető jónak, hogy Jézushoz viszonyítva keresik szerepüket és az ő közelségében akarnak lenni. Mindez azonban ebben az esetben nagyon kevés, sem Jézusnak, sem a többi apostolnak nem tetszik a testvérpár kérése, s valószínűleg mi is nagyravágyónak, túlzónak érezzük azt.

Jézus tanítványának lenni ugyanis nem uralkodást és evilági dicsőséget, hanem alázatos szolgálatot jelent. Ne a saját elképzelésünk szerinti hivatás után loholjunk, hanem hallgassunk figyelmesen az Úrra, aki kijelöli helyünket s megmutatja hivatásunkat. Ne engedjünk a kísértésnek, hogy életünk irányítását, vezetését a saját kezünkbe vegyük, hanem engedjük azt át Jézusnak. Ne törekedjünk arra, hogy a középpontban legyünk és az első hely legyen a miénk, hanem oda induljunk, ahová Jézus küld minket. Itt kezdődik a tanítványi élet és az apostoli lelkület. Itt kezdődik a tanítvány kicsinysége és alázata. Itt kezdődik a keresztény ember engedelmessége és szolgálata.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy magamra hagytál, nem törődsz velem, nem gondoskodsz rólam. Bukásaim és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed után nyúljak, s a te szívedre hajoljak.

2019. július 24. – Szerda (Mt 13,1-9)

2019, július 24 - 12:00de
Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Mt 13,1-9

Elmélkedés

Jézus egyik legszemléletesebb példabeszédét, a magvetőről szóló tanítást olvassuk a mai evangéliumban. Érdemes gondolatban nekünk is leülnünk a tó partjára, szemünket Jézusra szegezni és hallgatni szavait. Magunk elé képzeljük a magok elvetését a szántóföldbe. Az egykori hallgatóság számára jól ismert munka volt ez, számunkra kevésbé. Ne mezőgazdasági gépeket képzeljünk magunk elé, hanem egy embert, aki megy a szántóföldön, viszi a magokkal teli zsákot, belenyúl és egy maroknyit kezével széthint a földbe. Aztán továbblép, és újra szétszórja a magokat. Így már érthető, hogy miért nem hull minden mag a földbe, hanem az útszélre, a kövek és bogáncsok közé is kerül. Nem volna értelme összeszedni a rossz helyre hulló magokat, mert ez lassítaná a munkát.

Jézus magyarázata szerint Isten igéje is ilyen módon hull az emberi szívekbe, az enyémbe is. Ha egy ideig szívesen hallgatom a tanítást, de aztán hamar elfelejtem, akkor csak útszél vagyok, aki nem fog termést hozni. Ha figyelmesen hallgatom, de nincs meg bennem a szándék, hogy életemet a krisztusi tanítás szerint átalakítsam, akkor kőkemény szívű vagyok. Ha a mindennapi teendőim fontosabbak, mint a tanítás üzenetének megélése, akkor tövisekhez hasonló a szívem. És természetesen lehet jó talaj is a szívem, ha meghallgatom Jézust, tanítása és példája szerint élek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Ébressz bennem szomjúságot a te igazságod iránt! Ébressz bennem vágyat az örök élet iránt! A te szavadban felismerem az örök élet, az üdvösség tanítását. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!

2019. július 23. – Kedd (Mt 12,46-50)

2019, július 23 - 12:00de
Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.” Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” Mt 12,46-50

Elmélkedés

Az evangéliumi történet megértéséhez érdemes a jelenetet elképzelnünk, mégpedig pontosan azon szavak alapján, amiket Máté evangélista használ. Jézus „népsokaságot” tanít. Nem szűkebb tanítványai körét és nem néhány embert, hanem nagyobb létszámú tömeget. Tanításának helyszíne nem lehet egy ház, mert oda aligha fér be „népsokaság.” Nem is egy zsinagógában tanít, ahol már többen elférnének, hiszen ezt biztosan megemlítette volna az evangélista. Talán a pusztában, talán egy hegyen, talán egy város terén, mindenesetre olyan helyen, ahol sokan elférnek. Ide érkezik meg Jézus anyja és a rokonság, akik beszélni akarnak vele. Máté azt írja, hogy „kint várakoznak.” Na de hol „kint”? Mit jelent ebben a helyzetben a „kint”? Az előbb tisztáztuk, hogy nem egy épület Jézus tanításának a helye, tehát nem egy épületen kívül várakoznak. Ha pedig egy szabad téren, pusztaságban tanít az Úr, akkor értelmezhetetlen a „kint” kifejezés.

Lassan kezdjük sejteni, hogy itt nem egy helyhatározóról van szó, amely a rokonok tartózkodási helyét jelöli, hanem az ő Jézushoz való viszonyukat. A „kint” tehát azt jelenti, hogy az Úr hallgatóinak körén kívül maradnak. Kívülállók, akik nem tanítványként vagy követőként vannak Jézus közelében, hanem más szándék vezeti őket. Nem is akarnak egészen Jézus közelébe jutni, hanem elég nekik, ha távolabb megállnak, és itt ne csak a fizikai távolságtartásra gondoljunk.

Jézus figyelmeztetése nekünk szól: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” Akkor nem leszek kívülálló, hanem az Úr tanítványa, ha engedelmeskedem az Atya akaratának.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

2019. július 22. – Hétfő (Mt 12,38-42)

2019, július 22 - 12:00de
Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.” Mt 12,38-42

Elmélkedés

A mai evangéliumban olyan jelet kérnek Jézustól az írástudók és farizeusok, amellyel azt igazolja, hogy ő a Messiás. Gondolkodásuk nem áll tőlünk sem messze, hiszen sokszor mi is jeleket kérünk Istentől. Olykor olyan jelet, amely megnyugtat minket, hogy Isten figyel ránk és teljesíteni fogja kérésünket. Máskor olyan jelet, amely irányt mutat nekünk egy döntéshelyzetben és megkönnyíti választásunkat. Ismét máskor olyan jelet szeretnénk, ami megerősíti botladozó hitünket vagy megmutatja számunkra, hogy mi vár ránk a jövőben.

Jézus viszont nem akar nekünk más jelet mutatni, mint az ő kereszthalálának és feltámadásának a jelét. Miért esik hát nehezünkre felvenni életünk keresztjét, amikor az Úr keresztje a jel és az ő kereszthordozása a példa számunkra? Miért esik nehezünkre a neki való engedelmesség, amikor az ő végsőkig, a halál vállalásáig elmenő szeretete számunkra a jel? Miért esik nehezünkre hinni abban, hogy a szenvedések és az élet nehézségeinek vállalása érdemszerző lehet számunkra, amikor az Úr szenvedése minden ember megváltását érdemelte ki? Miért esik nehezünkre hinni a feltámadásban és az örök életben, amikor az Úr feltámadása a jel számunkra, hogy az élet győz a halál felett?

Ne újabb jelet kérjünk tehát Istentől, hanem erőt ahhoz, hogy mi magunk is jellé váljunk a világban, Isten szeretetének jelévé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez, az Atyához vezető utat. Bátran indultál utolsó utadon, a keresztúton. A te életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán álló kereszten. Jézusom, te követésedre hívsz engem és minden embert. Társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az örök életre vezet!

2019. július 21. – Évközi 16. vasárnap (Lk 10,38-42)

2019, július 21 - 12:00de
Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.” Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.” Lk 10,38-42

Elmélkedés

Mária és Márta lelkülete

Szent Lukács ugyan nem nevezi meg a falut, ahol az evangéliumi jelenet játszódik, de János evangélista művéből ismert számunkra, hogy a Jeruzsálemhez közeli Betániában élt Lázár és két nővére, Mária és Márta (vö. Jn 11,1). Jeruzsálemi zarándoklatai alkalmával hozzájuk tér be Jézus, az ő otthonuk szolgálhatott szálláshelyül számára. Az Úr szenvedéstörténetének kezdetén is szerepel a település. Betániában, vélhetően Lázár házában rendeznek ünnepi étkezést Jézus számára, Márta ekkor is felszolgál, Mária pedig drága olajjal keni meg Jézus lábát (vö. Jn 12,2-8). Ettől a lakomától különbözik az az eset, amiről a mai vasárnap evangéliumában olvasunk, térjünk is vissza ehhez.

Jézus megérkezik Betániába, Lázár, Mária és Márta otthonába. Márta azonnal végzi a vendéglátó, a háziasszony teendőit, gondoskodik a vendégekről. miközben Mária odaül Jézus mellé és hallgatja tanítását. A konfliktus forrása Mária viselkedése, aki nem segít Mártának. Márta méltatlankodik emiatt, de nem nővéréhez fordul, hogy segítsen neki, hanem közvetlenül Jézushoz. Tőle várja, hogy helyeselje saját és helytelenítse nővére, Mária viselkedését. Jézus viszont nem teljesíti ezt az elvárását. Nem becsüli le Márta szorgalmas munkáját, nem tartja azt értéktelennek, de úgy látja, hogy ebben a helyzetben még sincs igaza Mártának, ezért nem feddi meg Máriát magatartása miatt, nem tekinti bűnös mulasztásnak azt, hogy nem a házi teendőkkel foglalkozik, hanem szívesebben hallgatja az ő tanítását. Jézus dicsérete, amit Mártához intéz, így hangzik: „Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”

A keresztény hagyományban és az évszázadok igehirdetésében Mária a szemlélődés, az imádkozás példaképeként, Márta pedig a tevékeny munka, a cselekvő szolgálat példaképeként, jelenik meg, de nem abban a formában, hogy egyeseknek Mária, másoknak pedig Márta példáját kell követniük, hanem abban az értelemben, hogy életünkben mindkettőnek jelen kell lennie. Időt kell szánnunk az imádkozásra, amely lelki erőt biztosít a munkához, és időt kell szánnunk a munkára, s meg kell találnunk a kettő egyensúlyát.

Mindannyian tudjuk, hogy a lelki fejlődés útján elengedhetetlen, hogy az Úrral legyünk együtt, hallgassuk szavát és elmélkedjünk azon. Nehéz arra receptet mondani, hogy ki-ki mennyit imádkozzon naponta, hiszen ez függ az ember élethelyzetétől, családi körülményeitől, munkabeosztásától és egyéni lelki igényeitől is. És nem is biztos, hogy patikamérlegen kell számolgatni, hogy mennyi időt érdemes naponta imádsággal tölteni, hiszen az imádkozásban nem a mennyiség a fontos. Vannak, akik fél órát, egy teljes órát vagy akár többet is imádkoznak naponta, mások csak rövid fohászokra állnak meg napi teendőik közepette. Azt viszont kimondhatjuk, hogy minden nap kell időt szakítani az imára, akármennyi munkánk és kötelességünk is van! Akinek egyetlen perce sincs arra, hogy imádkozzon, az biztosan a legrosszabbat választotta, és ne legyen büszke arra, hogy még Mártánál is többet dolgozik.

Az imádkozás, az elmélkedés, az evangéliumok olvasása viszont senki számára nem lehet hivatkozási alap kötelességeinek elmulasztásához. A munkának helye van az életünkben, helye van mindennapjainkban. Ha úgy érezzük, hogy elfáradtunk a munkában, akkor üljünk Mária mellé egy kis időre, imádkozzunk, hallgassuk Jézust, s ha kipihentük eközben magunkat, akkor folytassuk teendőinket.

Mária és Márta lelkületére egyaránt szükségünk van: imádkozzunk buzgón és dolgozzunk becsületesen!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Taníts tiszta értelemmel és tiszta szívvel imádkozni! Taníts minket szilárd figyelemmel, lángoló szívvel, remegő buzgósággal, mély alázattal és kitartó türelemmel imádkozni! Taníts minket úgy imádkozni, hogy élő legyen a hitünk! Taníts minket, hogy ne csak a szükség, a szenvedés, a nehézség idején forduljunk hozzád, hanem szüntelenül imádkozzunk és imánk az irántad való szeretet kifejezése legyen! Taníts minket, Urunk, hogy mindig a te nevedben forduljunk mennyei Atyánkhoz! Tárd fel számunkra az imádság által az üdvösség titkát!

2019. július 20. – Szombat (Mt 12,14-21)

2019, július 20 - 12:00de
A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét. Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: „Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, és ítéletet hirdet a nemzeteknek. Nem vitatkozik, és nem kiabál; szavát sem hallják a tereken. A megroppant nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében bíznak a nemzetek.” Mt 12,14-21

Elmélkedés

A tanítványok szombati kalászszedését Máté evangéliumában egy béna kezű ember meggyógyítása követi (vö. Mt 12,9-14), de ezt a részt idén nem olvassuk a hétköznapok során. Mivel a gyógyítás szombaton történt és Jézusnak ezt a cselekedetét is munkának minősítették a farizeusok, ezért elhatározzák a vesztét. Ő azonban látja szándékukat, s jobbnak látja, ha inkább félrevonul. Ekkor újabb betegeket visznek Jézushoz, akiket meggyógyít, majd pedig Izajás prófétától idéz egy olyan részletet, amely megvilágítja küldetését. Jézus szolgaként, megváltásunk szolgájaként jött a világba. Nem uralkodni szeretne, hanem alázattal rendelkezésére állni mindazoknak, akik gyógyulást kérnek vagy irgalmasságot remélnek tőle.

Az Úr alázatában és szolgálatkészségében a magunk hivatását is felismerhetjük. Meg kell tanulnunk azt, hogy önzetlenül, a viszonzás elvárása nélkül adjunk másoknak, segítsük őket. Meg kell tanulnunk, hogy önmagunk szűk és önző világából kilépve észrevegyük mások szükségleteit és törődjünk mások gondjaival. Meg kell tanulnunk azt, hogy ne mindent másoktól várjunk és elvárjunk, hanem az adakozás lelkületével segítsük a szegényeket. Meg kell tanulnunk azt, hogy csak akkor vagyunk képesek másokat szeretni és velük az irgalmasságot gyakorolni, ha az Úr Jézus példáját követve mi magunk is szolgákká válunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, vezess engem a te utadon. Ne engedjem el soha a te kezedet. A Te kegyelmed éltessen engem. A Te szereteted lakjék bennem. A Te tisztaságod költözzék belém. Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek. Ne a jelen, hanem az örök élet. Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak. Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak, és ha választanom kell kettőnk között Jézusom, mindig csak Te és sohasem én legyek az első!

Oldalak