Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 31 perc 53 másodperc

2020. január 1. – Szerda, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév) (Lk 2,16-21)

2020, január 1 - 12:00de
A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna. Lk 2,16-21

Elmélkedés

Isten Anyja és gyermeke tekint ránk

Róma északi részén található a Priscilla-katakomba, amely a II. századtól szolgált temetkezési helyül a keresztények számára, s amely az ókeresztény kori művészet egyik legfontosabb lelőhelye. A katakombák földalatti folyosórendszerek, amelynek oldalfalába vájták a sírokat. A folyosók nagyobb terekben találkoztak, ahol egykor a keresztény közösség a szentmiséket tartotta. A katakombák abból az időből származnak, amikor a keresztények még nem építhettek templomokat. A Priscilla-katakombában található a Capella Greca, a görög kápolna, amely görög nyelvű feliratairól kapta nevét. Itt található a legrégebbi Mária ábrázolás, egy freskó. Szűz Mária egy trónuson ül és az ölében tartja gyermekét, a kis Jézust. A kép bármelyik római édesanyát és gyermekét is ábrázolhatná, de egészen biztos, hogy Máriáról és Jézusról van szó, mert mellettük egy férfialak áll, egy próféta, aki jobb kezével a Mária feje fölött lévő csillagra mutat, a Megváltó csillagára.

Egyházunk ma, a karácsony utáni nyolcadik napon Szűz Máriát, Isten Anyját ünnepli. Mária karjában tartja és megmutatja nekünk a betlehemi Gyermeket, akiről hittel valljuk, hogy ő az Isten Fia, a világ Üdvözítője, minden ember Megváltója. A mai ünnepen égi édesanyánk és az ő gyermeke tekint ránk. Tekintetükből jóság és szeretet sugárzik, amely elkísér bennünket a most kezdődő esztendőben. Az új évet jókívánságokkal szoktuk kezdeni, amelyet egymásnak mondunk ezekben a napokban. Ha valakivel felszínes a kapcsolatunk, akkor az újévi jókívánságunk is csak felszínes lesz. De ha valaki közel áll a szívünkhöz és ismerjük az ő vágyait és terveit, akkor ezeknek az elképzeléseknek a megvalósulását kívánjuk neki és Isten áldását kérjük számára, hogy terveit meg tudja valósítani. Az ő áldása és kegyelmi segítsége nélkül minden küzdelmünk hiábavaló próbálkozás maradna. Isten áldása ad igazi tartalmat a jókívánságainknak és az ő áldása szenteli meg minden emberi tevékenységünket.

A mai ünnep evangéliuma felidézi a betlehemi pásztorok látogatását. A pásztorokkal együtt gondolatban, lélekben mi is Betlehembe érkezünk, arra a helyre, ahol Jézus születésének eseménye fordulatot hozott az emberiség történetébe. Az életet és az újjászületést ajándékozó Isten nagy meglepetése számunkra, hogy a betlehemi Gyermekben Isten önmagát ajándékozza nekünk és a benne való újjászületés lehetőségét kínálja fel számunkra. A karácsony a születés ünnepe, az élet ünnepe. Hitünk szerint Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, s benne elválaszthatatlan egységet alkot az isteni és emberi természet. Istenként öröktől fogva létezik, ugyanakkor emberként Máriától született, tőle kapta az életet. Jézus anyjának szólította Máriát, ő pedig fiának nevezte Jézust.

Amikor az angyali üdvözletkor, Jézus születésének hírüladásakor a názáreti leány igent mondott Isten tervére és a Szentlélek erejével megfogant méhében Jézus, akkor Mária egyesült az Istennel. Ha mi megnyitjuk szívünket és életünket Istennek, akkor ő velünk is egyesül, önmaga gazdagságával tölt el bennünket. Isten nem elvenni akar tőlünk, hanem ajándékot ad nekünk, mégpedig önmagát. Azt várjuk, azt reméljük, hogy az új esztendő jobb életet hoz számunkra? Ezt egyedül Isten jelenléte hozhatja meg. Kísérjen bennünket az év minden napján Mária tekintete és gyermekének, Jézusnak áldása!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mária, Isten Anyja! A te életed példája tanúságtételre hív minket. Te Jézus fogantatásától és születésétől fogva a megváltás titkának tanúja voltál. Annak a titoknak, amely Isten Fiának világba lépésével kezdődött el és a kereszten teljesedett be, amely alatt te is ott álltál. Te mindvégig ott voltál fiad, Jézus mellett, ezért úgy tekinthetünk rád, mint az események hiteles tanújára. Segíts minket a mennyből, hogy mi is mindig az Úr mellett legyünk! Indíts minket, hogy tanúságot tudjunk tenni róla mindazoknak, akik meg szeretnék ismerni az üdvözítő Istent!

2019. december 31. – Kedd (Jn 1,1-18)

2019, december 31 - 12:00de
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. Jn 1,1-18

Elmélkedés

Szent János evangéliumának bevezetését olvassuk az év utolsó napján, amelyben az önmagát kinyilatkoztató, az ember számára megmutatkozó Istenről van szó. Isten feltárja önmagát a teremtésben, amikor először létrehozza az ember számára az életteret, majd pedig életre hívja az embert. Isten feltárja önmagát, amikor kapcsolatba lép az emberrel, szól hozzá és tanítja. Feltárja önmagát, amikor gondoskodó szeretetével időnként belenyúl az ember életébe és a helyes irányba igazítja. Feltárulkozik, amikor szövetséget, szeretetszövetséget ajánl az embernek. Feltárja magát, amikor törvényt ad az embernek, hogy senki ne feledkezzen meg arról, hogy ki a Teremtő és ki a teremtmény. Feltárja önmagát, amikor állandóan közeledik és jelenlétével megörvendezteti, betölti az embert. És Isten a legfőképpen akkor tárja fel önmagát, szeretetének titkát, amikor elküldi Fiát, aki emberré lesz, emberként születik meg emberi világunkban.

Erről a feltárulkozásról, erről a titokról, az örökkévaló Isten időbeli megjelenéséről, a láthatatlan Isten láthatóvá válásáról szól az evangélium. Isten titkáról, amely fényként és világosságként mutatkozik meg az ember számára, és a bűn titkáról, amelyet a sötétség jelképez, s amelyet érthetetlen módon választ olykor az ember fel sem mérve azt, hogy valójában Teremtőjét utasítja el, akinek életét köszönheti, és a szeretetet, mint az Isten és az ember kapcsolatának alappillérét tagadja meg.

Az esztendő fordulója, az új évbe való átlépés jelentse számunkra az isteni világosságba való belépést!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyánk! Te az idők teljességében elküldted Fiadat emberi világunkba, hogy soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk, hogy velünk vagy. Segíts minket, hogy a betlehemi Gyermekben a hit szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket! Ő hozza el számunkra a békességet és a boldogságot, és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és szeretet nélkül nincs ünnep, nincs karácsony. Add, hogy az emberek szerte a világon rátaláljanak Fiadra!

2019. december 30. – Hétfő (Lk 2,36-40)

2019, december 30 - 12:00de
Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne. Lk 2,36-40

Elmélkedés

Jézus templomi bemutatása alkalmával két idős személy köszönti az újszülött gyermeket, Simeon és Anna. Az utóbbiról olvasunk a mai evangéliumban. Várakozás jellemezte őt életében. A hosszú időn át, egy életen át tartó türelmes várakozás. A várakozás nem volt tétlen számára. Imádkozott és böjtölt, állandóan a templomban időzött. A várakozó ember sokszor elveszíti a türelmét. Olykor értelmetlennek, hiábavalónak tartja a várakozást. Elveszíti hitét abban, hogy egyszer teljesülni fog a kapott ígéret. A türelmetlen várakozó siettetni akarja az eseményeket, hogy amit vár, az minél hamarabb megtörténjék.

Anna nem így várakozott. Ő megsejtette, hogy a várakozás átalakítja az embert. Figyelmessé teszi Isten és az ő titkai, tervei iránt. Figyelmessé teszi a jelek felismerésére. Elgondolkodtatóvá teszi a jelek értelmezésére. A várakozó ember a nyugtalanság és a nyugalom feszültségében él. Nyugtalan, mert nem tudhatja előre, hogy mikor fog bekövetkezni, amit vár. Ugyanakkor belső megnyugvás tölti el, mert hiszi, hogy amit Isten megígért, az egyszer biztosan be fog következni.

Anna várakozása, áldozathozatala, böjtölése és imádsága végül meghozta gyümölcsét: megláthatta a Megváltót, Jézust.

Tudok-e türelmesen várakozni az Úrra, az ő üzenetére, megszólalására? Észreveszem-e, amikor belép lelkem templomába?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat. Születésed által megújítasz minket. Emberi világunkba jöveteleddel az isteni világba hívsz mindannyiunkat. Megváltást, irgalmat, megbocsátást, kiengesztelődést és üdvösséget hozol számunkra. Taníts minket az irgalmas lelkületre! Segíts minket, hogy irgalmas szívvel mindig meg tudjunk bocsátani embertársainknak!

2019. december 29. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József (Mt 2,12-15. 19-23)

2019, december 29 - 12:00de
Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”. Mt 2,12-15. 19-23

Elmélkedés

A szent család példája

A karácsony utáni vasárnapon Egyházunk a Szent Családot ünnepli, gyermekek, édesanyák és édesapák figyelme irányul ma a kis Jézusra, Máriára és Józsefre.

A mai ünnep evangéliumának első jelenete a Jézus születése utáni eseményeket mondja el. A szent családnak menekülnie kellett Heródes elől egy távoli országba, Egyiptomba. Jézusnak tehát úgy kezdődött az élete, hogy nem volt otthona. József és Mária Názáretben éltek, ebben a városban voltak otthon. Amikor Jézus megszületett, nem voltak otthon, mert a népszámlálás miatt éppen Betlehemben tartózkodtak. Jézus tehát nem otthon született és az ő születése után sem térhetett vissza otthonába családjával. Egyiptomba mennek, itt élnek évekig, de nem gondolják, hogy itt fognak véglegesen letelepedni. Alig várják, hogy hazatérhessenek Názáretbe, az otthonukba.

Az evangélium második jelenete már néhány évvel később játszódik, Heródes halála után. József, aki korábban, Jézus születése előtt is kapott Istentől üzenetet, most újra üzenetet kap álmában, amelyben Isten felszólítja őt, hogy térjenek vissza Názáretbe. Ettől kezdve itt élnek, dolgoznak, itt nő fel Jézus, ebben a városban van az otthonuk. Jézus, Mária és József egy családot alkotnak, családban élnek.

A család az emberiség egyik legrégebbi intézménye és közössége, amely a gyermekeknek biztonságos otthont, a felnőtteknek pedig társat, házastársat ad. A családban olyan alapvető tapasztalatok érnek minket, mint a valakihez tartozás, valakiért való felelősségvállalás, valakinek az elfogadása. A családot olyan alapvető cselekvések jellemzik, mint valakiről való gondoskodás, egymás támogatása, egymás védelme. A családban olyan alapvető élmények érnek minket, mint a boldogság, az öröm, a szomorúság, a szeretet, a megbocsátás. Mindez szép és ideális, de a gyakorlat sok esetben sajnos mást mutat, mintha megrendült volna a családnak, mint intézménynek az alapja. Ebben olyan külső erők játszottak, játszanak szerepet, mint a válás lehetővé tétele és megkönnyítése a jogban, a válás elfogadottságának növekedése a társadalom megítélésében, valamint olyan kísérletek, amelyek újszerű együttélési formákat kívánnak ugyanarra a szintre emelni, mint a házassággal megpecsételt hagyományos család. A külső hatások mellett bizonyos belső erők is megrendítették a család intézményét. Az értékek rangsora felfordult, háttérbe került az egész életre szóló elköteleződés és hűség, túlzottan rövid időre korlátozódik a felelősségvállalás. Az értékek rendjének felborulását jellemzi az állandó újdonságkeresés, az önmegvalósítás elsőbbrendűsége, a személyes szabadsághoz való túlzott ragaszkodás mások kárára, azaz mások szabadságának korlátozásával, a karrier és az egyéni érdekek önző elérése a másokért való élet helyett. Ezen erők egyaránt hozzájárultak a házasságról, a családról, a gyermekvállalásról, a nemi szerepekről, a házastársak és a családtagok kötelességeiről való gondolkodás gyökeres megváltozásához. A gyorsan változó és a sokszor kiszámíthatatlan világ a maga váratlan kihívásaival és nehézségeivel egyre gyakrabban hozza lehetetlen helyzetekbe a családokat, főként, ha a vallásosság megtartó ereje is hiányzik a családtagokból.

A szent család példája segítsen mindenkit az elköteleződésben, a hűségben, a megbocsátásban és egymás segítésében! A szent család példája segítse a családtagokat, hogy a közös házban otthonra találjanak, ahol egymásért élnek és egymás boldogságáért fáradoznak.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te azt szeretnéd, hogy térjünk vissza hozzád, éljünk veled, ezért szüntelenül keresel minket. Kész vagy a megbocsátásra és arra, hogy visszafogadj minket szeretetedbe. Irántunk való végtelen szeretetedre emlékeztetsz minket, és újra elmondod, hogy helyünk van a te közeledben. A Szent Család otthona a mi otthonunk is, legyen az egy szegényes istálló Betlehemben, ideiglenes szálláshely az Egyiptomba való menekülés idején vagy egyszerű ház Názáret városában. A Szent Család sorsa a mi sorsunk is, legyen az boldog öröm a betlehemi barlangban, nyugtalan menekülés egy távoli országba vagy csendes munka a családi otthonban. Köszönjük, Istenünk, hogy mindig hazavársz minket!

2019. december 28. – Szombat, Aprószentek (Mt 2,13-18)

2019, december 28 - 12:00de
Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.” Mt 2,13-18

Elmélkedés

Az újszülött királyt kereső napkeleti bölcsek először Jeruzsálemben keresik a gyermeket, akinek születését az új csillag megjelenése hirdette számukra. Így jutnak el a királyi udvarba, Heródes királyhoz. Itt tudják meg az írástudóktól, hogy a születés helye Betlehem. Ekkor Heródes király arra kéri őket, hogy térjenek majd vissza hozzá és mondjanak el neki mindent az új királyról, mert majd ő is szeretné kifejezni hódolatát. Heródest valójában nem a jószándék vezette, s ez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a bölcsek az égi utasításra nem térnek vissza hozzá. Ekkor ébred fel a harag a király szívében és kegyetlen rendeletet hoz: Betlehemben minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket meg kell ölni. Azt reméli, hogy köztük lesz majd az a gyermek is, akiről a bölcsek, mint a zsidók újszülött királyáról beszéltek. Jézus azonban megmenekül a gyilkos szándék elől, mert az angyali utasításra József és Mária, a kisded Jézussal együtt Egyiptomba menekülnek.

Az ártatlanul megölt betlehemi gyermekekre emlékezik a mai napon Egyházunk, őket nevezzük aprószenteknek. Az eset azt igazolja, hogy milyen kegyetlenséghez vezet a hatalomféltés. A hatalmához ragaszkodó ember számára semmi sem drága, minden, még gyermekek élete is feláldozható.

Dühből, haragból, irigységből, hatalomvágyból hozott döntéseink biztosan helytelenek és bűnösek! Kérjük Isten segítségét, hogy mindig megfontoltan és lelki megnyugvással hozzuk meg döntéseinket!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Neked köszönhetően minden születéssel, minden emberi élet kezdetével valami új kezdődik el a világban. Minden születés csoda és titok. Születésünktől fogva mindannyiunknak hivatása, küldetése van, azt az utat kell végigjárnunk, amelyre a te szándékod szerint hivatottak vagyunk életünk során. Mutasd meg nekünk hivatásunkat! Tárd fel előttünk a szeretet titkát, hogy téged megismerve állandóan feléd törekedjünk!

2019. december 27. – Péntek, Szent János apostol és evangélista (Jn 20,2-8)

2019, december 27 - 12:00de
A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Jn 20,2-8

Elmélkedés

Túlzottan leegyszerűsítenénk a Jézus és tanítványai között kialakult kapcsolatot, ha azt állítanánk, hogy a tanítványok az Úr követői voltak csupán. Nem csupán arról van szó ugyanis, hogy életformáját követendőnek tartották és nem is csak arról, hogy tanulni akartak a Mestertől. Mindezek mellett igaz az is, hogy Jézusnak társai és barátai voltak ők. Társai az úton, amikor az Úr fáradhatatlanul járta a városokat és a falvakat, hogy minél többekhez eljusson. Társai az igehirdetésben, amikor missziós útra küldi őket Jézus. Társai az isteni irgalmasság közvetítésében, amikor a Mesterüktől kapott erő és hatalom birtokában Jézus nevében betegeket gyógyítanak. És társai a szenvedésben is, amikor életüket adják hitükért, Krisztusért. Ugyanakkor Jézus barátai ők. A barátság, a másik személy megismerése fizikai közeledést, együttlétet kíván. Az együtt töltött idő, a közös tevékenységek és élmények vezetnek a barátság kialakulásához, a közös gondolkodás, a lelki közeledés pedig elmélyíti és erősíti a barátságot.

Mennyire igaz mindez Szent János apostolra és evangélistára, akit a mai napon ünneplünk! Jézus társa és barátja ő, a „szeretett tanítvány.” Jézus barátságának és bizalmának nagy jele az, hogy a kereszten szenvedve, közvetlenül a halála előtt Jánosra bízza édesanyját, Máriát.

Törekszem-e arra, hogy elnyerjem az Úr bizalmát? Akarok-e az Úr barátja lenni?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el emberi világunkba. Emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat. Születésed által megújítasz, újjáteremtesz minket. Emberi világunkba születéseddel az isteni világba, az isteni életbe hívsz bennünket. Hittel valljuk, hogy te vagy megváltónk és üdvözítőnk. Betlehemi kis Jézus, taníts minket, hogy megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet és az istengyermeki méltóságot!

2019. december 26. – Csütörtök, Szent István első vértanú (Mt 10,17-22)

2019, december 26 - 12:00de
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. Mt 10,17-22

Elmélkedés

Karácsony másnapján Egyházunk első vértanújára, Szent István diakónusra emlékezünk. Ne vegyük ünneprontásnak, bár kétségtelen, hogy Jézus születésének ünnepe után meglehetősen nagy fordulat egy ember halálára, vértanúságára emlékezni.

Szent Lukács evangélista úgy mutatja be az Apostolok Cselekedeteiben Szent Istvánt, mint akit eltöltött Isten kegyelme és ereje. Személyében tehát láthatjuk Jézus ígéretének beteljesedését, miszerint a benne hívők és őt követők arra kapnak meghívást, hogy nehéz vagy akár veszélyes körülmények között is tanúságot tegyenek Krisztushoz tartozásukról, és e tanúságtétel során Isten nem hagyja őket magukra, nem hagyja őket védtelenül, hanem kegyelmével, természetfeletti erejével eltölti őket. E megerősítő kegyelemnek köszönhetően lesz valóban bátor és határozott a tanúságtétel, és ez a kegyelem igazolja annak hitelességét. A Szentlélek vezetése István cselekedeteiben, igehirdetésében és halálában egyaránt megmutatkozik. Isten Lelke indítja őt arra, hogy részt vegyen a jótékonyságban, a karitatív szolgálatban. A Szentlélek adja neki a bátorságot, hogy Krisztust hirdesse, és ne ijedjen meg azoktól, akik az életére törnek. A Szentlélek tölti el őt akkor is, amikor a halála előtt megpillanthatja a megnyílt eget és az Emberfia dicsőségét.

Szent István példája indítson minket arra, hogy tanúságot tegyünk Krisztusról, a világ Megváltójáról!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat. Születésed által megújítasz minket. Emberi világunkba születéseddel az isteni világba hívsz mindannyiunkat. Megváltást és üdvösséget hozol számunkra. Ó, betlehemi Gyermek, taníts minket, hogy örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!

2019. december 25. – Urunk születése – Karácsony, Pásztorok miséje (Lk 2,15-20)

2019, december 25 - 12:00de
Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik. Lk 2,15-20

Elmélkedés

A betlehemi istálló nem múzeum

Évekkel ezelőtt, a karácsony utáni napokban betértem egy rövid imára a szombathelyi Székesegyházba. Hamarosan egy népes család érkezett, szülők és gyermekek, akik nyilvánvalóan az ünnep miatt hosszasan nézték Kisléghi Nagy Ádám: A pásztorok imádása című festményét. Akaratlanul is hallottam beszélgetésüket. „Nézzétek csak Szent Józsefet, milyen határozottan, erősen tartja kezében botját, készen arra, hogy minden veszélytől megvédje az újszülött gyermeket” – kezdte az édesapa. „Figyeljétek csak Szűz Mária szelíd mosolyát! Milyen nagy öröm, anyai öröm sugárzik belőle” – folytatta az édesanya. „Milyen jóképű az a fiatal angyal” – szólal meg a család kamaszodó lánya. „Nekem az a pásztor tetszik, amelyik a bárányt hozza a vállán” – mondja a nagyobbik fiú. Végül a legkisebb gyerek is megszólal: „Milyen pici, milyen aranyos Jézus fehér pólyában!”

Utólag elgondolkodtam az eseten. Mennyire jellemző, hogy ki mit vesz észre első pillanatban egy képen. Mindenki azt pillantja meg először, ami a saját élethelyzetéhez és életkorához legközelebb áll. Később persze észreveszik a festmény többi elemét, rácsodálkoznak a részletekre, de először mindenki azt pillantja meg, ami a szívéhez a legközelebb áll. A mai napon Jézus születését ünnepeljük. Az evangélium segítségével csodálatos kép rajzolódik ki előttünk. Elképzeljük a kisváros, Betlehem határában az istállót, állatokkal, ökörrel és szamárral. A háromkirályok még messze járnak, de az őket vezető csillag fénye már felragyogni látszik. A pásztorok már ideértek, s odatérdelnek Mária és József mellé, a jászol elé, amelyben a kis Jézus fekszik. Gondolatainkban megjelennek az angyalok, akik Isten dicsőségéről énekelnek és békességet hirdetnek az embereknek. Van itt látnivaló bőven, de a nézelődés nem elég, elvégre a betlehemi istálló nem egy múzeum, nem egy kiállító terem. Nem bámészkodni jöttünk ide, hanem hódolatunkat és tiszteletünket kifejezni Isten Fia előtt. Mária és József bizonyára szeretne kissé megpihenni az éjszakai szülés után, de nincs nyugalmuk, mert megérkeznek a pásztorok. Hirtelen megtelik az istálló. Nem olyan ez, mint amikor az utcai bűvész körül hirtelen csődület támad, s az addig rohanó embereket megállítja a kíváncsiság, aztán pedig néhány percnyi ámulat után még jobban siessenek, hogy a bámészkodással töltött időt behozzák. A betlehemi istállóban nincs tolongás, minden pásztornak jut egy kis hely, ahová letérdelhet. Itt minden jóakaratú embernek jut hely, aki ki szeretné fejezni hódolatát a Megváltó előtt, nekünk is, ezért érdemes lélekben elindulnunk.

És ha itt vagyunk, akkor nem érdemes tovább sietnünk. Nem rövid bámészkodásra jöttünk, szemeinkkel nem látványosságot keresünk, hanem tekintetünk megpihen a jászlon. Szemünket a jászolban fekvő Gyermekre szegezzük, ő áll legközelebb a szívünkhöz. Közel vagyunk hozzá. Mert Isten nem a végtelen messzeségben él, hanem közel jön hozzánk, emberré lesz, emberként születik meg. Közel van hozzánk Isten szeretete, amely a betlehemi gyermekben öltött testet. Isten egészen közel jön hozzánk, hogy jelenléte értelmet adjon életünknek, reményre buzdítson minket küzdelmeinkben és lelkünket magasabb szintre emelve meghívjon minket a vele való közösségre. Ez karácsony titka és üzenete: Jézus megszületett, velünk az Isten!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Üdvözítő Istenünk! A hit olyan adomány, a te ajándékod, amely kivezet minket a sötétségből, az élet céltalanságából, és kiszélesíti látókörünket és életterünket. Segíts minket, hogy ne csupán az emberi élet korlátozottságát és végességét lássuk, hanem a te távlataidban szemléljük önmagunkat. Segíts megértenünk, hogy veled élhetünk már itt a földön, s halálunk után eljuthatunk hozzád az örökkévalóságba, amely új életet jelent számunkra. Örökkévaló Istenünk, köszönjük, hogy emberré lettél és ezzel megmutattad nekünk az utat az üdvösség, az örök élet felé.

2019. december 24. – Kedd (Lk 1,67-79)

2019, december 24 - 12:00de
Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk. Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.” Lk 1,67-79

Elmélkedés

Fiának, Keresztelő Jánosnak a születésekor Zakariás újra megszólal. Kilenc hónapnyi némaság után ismét tud beszélni. Szavait hallják ugyan a gyermek születésekor összegyűlt rokonok és ismerősök, de ő nem hozzájuk szól. Első szavai Istenhez szállnak. Nem újszülött gyermekéhez vagy feleségéhez beszél, hanem Istenhez. Zakariás őt dicséri és magasztalja, neki ad hálát. A hála csodálatos érzése elsősorban nem saját hitetlenségének és némaságának elmúlása miatt ébred fel szívében, hanem a megváltásért. Megérti, hogy új korszak jött el János születésével, akinek fellépését majd az Úr Jézus fellépése követi. Megérti, hogy hamarosan a világba lép a szabadító, a megváltó, akinek jöveteléről a korábbi nemzedékek prófétái jövendöltek.

Azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy mennyit beszélünk feleslegesen. Hányszor szólalunk meg meggondolatlanul. Hányszor beszélünk úgy, hogy valójában nincs semmi mondanivalónk. Hányszor mondunk el olyan dolgokat, amiről nem volna illő beszélni, és ami nem tartozik aktuális beszélgetőtársunkra. Hányszor mondunk olyat, ami nem építi, nem segíti a másik embert. És hányszor mondjuk a magunkét Isten előtt! Hányszor nevezzük imádkozásnak a mi oktalan és üres fecsegésünket.

Legyen értelme a beszédünknek! Akár emberekkel, akár Istennel beszélünk. És legyen időnk a hallgatásra! Embertársaink meghallgatására, de főként Isten szavának hallgatására!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, megváltó Jézusom! A történelem azt igazolja, hogy a mennyei Atya megváltó, üdvözítő tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség nem akadályozhatta és még csak nem is késleltethette az üdvözítő jövetelét. Uram, kész vagyok mindenben elfogadni Isten akaratát. Kész vagyok hittel elfogadni Isten szándékait. A hitetlenség olykor engem is némává, süketté, vakká, bénává tesz. A hit viszont megnyitja ajkaimat Isten dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet Isten szavának meghallására. A hit megnyitja szememet, hogy felismerjem mindazt, ami üdvösségemhez szükséges. A hit erőt ad, hogy Isten útján járjak.

2019. december 23. – Hétfő (Lk 1,57-66)

2019, december 23 - 12:00de
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” Lk 1,57-66

Elmélkedés

A karácsony előtti két napon, a mai és a holnapi evangéliumok kapcsán visszatérünk Keresztelő János születéséhez. Emlékszünk rá, hogy amikor Zakariás a jeruzsálemi templomban megtudja Isten küldöttétől, az angyaltól, hogy gyermeke fog születni, ő kételkedve fogadja az üzenetet. Hitetlensége következménye, hogy megnémul, nem tud hónapokon át beszélni. Némasága az ígéret beteljesedéséig, a gyermek megszületéséig tart. Amikor az újszülöttnek nevet kell adni, akkor ő a János nevet írja fel a táblára, mert ezt a nevet hallotta az angyaltól. Ez az a pillanat, amikor újra elkezd beszélni. Ekkor érti meg, hogy Isten szava igaz, az ő ígérete beteljesedik akkor is, ha azt az ember lehetetlennek tartja. Megérti, hogy amit Isten kimond, az megvalósul a maga idejében s ezt egyetlen ember kételkedése sem késleltetheti.

Amilyen váratlanul érte Zakariást a némaság korábban, most ugyanolyan hirtelenül szűnik meg. Akkor meggondolatlanul, saját öregségére és felesége előrehaladott korára hivatkozva kétségbe vonta Isten üzenetét, most viszont már nem kételkedik. Némasága és megszólalása jel, amelyből a családtagok és a környékbeliek is megsejtenek valamit. Sejtik, hogy az események Isten közreműködésének köszönhetően alakulnak a maguk sajátos, különös módján.

Hitből fakadnak-e Isten előtti megszólalásaim, imádságaim?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te mindennap, minden pillanatban jössz hozzánk. Szívünk ajtaján kopogtatsz, szeretnél belépni életünkbe. Én mégis sokszor észre sem veszem érkezésed, nem hallom hangodat, nem ismerem meg arcodat. Megfeledkezem arról, hogy szegény, rászoruló, szerencsétlen emberek alakjában érkezel. Taníts engem a türelmes, reményteli, örvendező várakozásra. Érintsd meg szívemet! Töltsd be vágyakozásom! Tedd boldoggá az életem jöveteleddel!

2019. december 22. – Advent 4. vasárnapja (Mt 1,18-24)

2019, december 22 - 12:00de
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten”. Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét. Mt 1,18-24

Elmélkedés

Szívem csendjében

Az adventi vasárnapok elmélkedéseiben abból a gondolatból indultunk ki, hogy velünk az Isten. Aztán megnéztük negatív tapasztalatainkat is, azt, hogy miért érezzük olykor, hogy nincs velünk az Isten vagy azt, hogy ellenünk van. Ma, az utolsó adventi vasárnapon visszakanyarodunk az eredeti gondolathoz, amellyel az evangéliumban találkozunk, s amely Izajás próféta jövendölésében nyer megfogalmazást: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” Már csak nagyon rövid idő választ el minket karácsonytól, Jézus születésének ünnepétől, ezért ilyenkorra már jogos szívünk örvendezése. Eljön közénk az Isten, hogy velünk legyen.

Az evangéliumban Szent Józsefről hallottunk, akinek a jegyese volt Mária. Amikor József észrevette, hogy Mária gyermeket vár, akkor sok mindent gondolhatott, de azt biztosan nem, hogy vele van az Isten. Tudta, hogy a gyermek nem tőle származik. Neki is volt egy terve: az eljegyzés már megtörtént, hamarosan feleségül veszi Máriát, aztán gyermekeik születnek és nyugodt lesz a családi életük. De valaki keresztülhúzta számítását. Kezdetben még nem tudja, hogy ki, de aztán a látomásból kiderül, hogy Isten volt.

Mária szintén nincs könnyű helyzetben. Gyermeket vár, de a gyermeknek nincs földi apja. Tudja, mert az angyali üdvözletből megtudta, hogy Isten kegyelméből, a Szentlélek erejéből fog gyermeke születni. Ki hinne neki, ha elmondaná ezt az embereknek? Hogyan magyarázza ezt el jegyesének, Józsefnek? Jó, ezt a dolgot Isten megoldotta, József megnyugtató választ kapott. S ha József elfogadja Isten rendelkezését, mintegy örökbe fogadja a születendő gyermeket, akkor Máriának nem kell magyarázkodnia a családtagok, a rokonok előtt sem. Isten okozott egy kis problémát mindkettőjük életében, de aztán gyorsan el is simította az ügyet. Mária és József megtapasztalták, hogy velük van az Isten.

Az adventi időszak Istennel való kapcsolatunk vizsgálatára és megújítására hív minket. Arra gondolunk, hogy neki, a teremtő Istennek köszönhetjük az életünket, és ezért kifejezzük hálánkat. Aztán megköszönjük neki, hogy gondoskodik rólunk. Azért is hálával tartozunk, hogy Isten kapcsolatba lép velünk, szól hozzánk, tanításával vezet bennünket. Mindez az ő szeretetének a jele, miként az is, hogy velünk van, azaz hétköznapjainkban is érezhetjük jelenlétét és szeretetét. Jézus ezt ígérte mennybemenetele előtt: „Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig” (Mt 28,20). Adventben különösen is megtapasztalhatjuk ennek az ígéretnek a beteljesülését.

Az advent az elcsendesedés időszaka. Isten csendben vár ránk, s mi a csendben és önmagunk elcsendesedésében találunk rá. Nem könnyű megteremtenünk azt a belső csendet, amelyben Isten szólal meg. Pontosabban egyedül ő szólal meg, mert semmi más evilági zajt, hangot és zörejt nem engedünk lelkünk legmélyére. A csend nem csak szánk némaságát jelenti és nem csupán környezetünk zajának kizárását, hanem a szívünk csendjét. Az Istennel való egyesülés csendjében mi is megszólalunk, imádkozunk. Az ima megszólalások és elhallgatások sorozata. Amikor Isten szól hozzám, akkor én elhallgatok, csendben figyelek rá. Amikor pedig ő hallgat el, akkor én kezdek el szólni hozzá. Az ima légkörében értem meg, hogy akire várok, akinek születését várom, az szüntelenül velem van és szívem csendjében szól hozzám.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! A karácsony közeledtével fokozódik bennünk a nyugtalanság, az izgalom. Szeretnénk néha lassítani az adventi napokat, máskor pedig siettetnénk az ünnep érkezését. Amikor majd végre elkezdünk ünnepelni, rögtön szeretnénk megállítani az időt, hogy az ünnep ne érjen véget, a karácsony tartson tovább és az a béke, nyugalom és öröm ne csak néhány napig, hanem egész éven keresztül tartson. Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy földi életünk éveiben, évtizedeiben, és köszönjük, hogy az örökkévalóságba hívsz minket. Irgalmad vezessen a te Fiadhoz, a betlehemi Gyermekhez!

2019. december 21. – Szombat (Lk 1,39-45)

2019, december 21 - 12:00de
Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!” Lk 1,39-45

Elmélkedés

Keresztelő János és Jézus születésének hírüladása után Lukács evangélista a két leendő édesanya találkozását ismerteti. Az angyal által hozott üzenetből Mária azt is megtudta, hogy rokona, Erzsébet is gyermeket vár, ezért elhatározza, hogy meglátogatja őt és segítségére lesz a szülés előtti hónapokban.

A jelenet azt tanítja, hogy Isten üzenete megváltoztatja, új irányba állítja az ember életét. Szó szerint kimozdít a korábbi élethelyzetből, elindít, útnak indít, új cselekvésre ösztönöz. Ez az út a másik emberhez vezet, a megismert örömhír megosztásához és egy új örömhír megismeréséhez vezet. Mária örömmel, boldogan teszi meg a hegyekbe vezető utat. Minden pillanatban, minden lépésnél arra a csodálatos dologra gondol, ami vele történt. Az út során van ideje újra és újra átgondolni mindazt, amit az angyal mondott neki. Van ideje megismételni, megerősíteni beleegyezését Isten üdvözítő tervébe. Van ideje hálát adni Istennek azért, hogy hamarosan gyermeknek adhat életet. Van idő arra, hogy lelkét áthassa az Istentől származó öröm. Van idő, hogy szívét teljesen betöltse Isten szeretete.

Ez az öröm fakad fel szívéből, amikor az Erzsébettel való találkozáskor Istent magasztalja és kifejezi háláját.

Az adventi napok folyamán növekszik-e szívemben az öröm és a hála érzése?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, a te irgalmas tekintetedet keresem, amely rám tekint. Nem elítélni és megbüntetni akarsz, hanem megbocsátani. A Te Fiad Jézus eljön a mi bűnös emberi világunkban, hogy irgalmad jelen legyen köztünk. Megbocsátó szavad lelkünkig hatol, átalakít minket, hogy tiszta szívvel várjuk Megváltónkat.

2019. december 20. – Péntek (Lk 1,26-38)

2019, december 20 - 12:00de
Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott. Lk 1,26-38

Elmélkedés

A mai evangélium szerint Isten küldötte Máriának jelenik meg. Az angyal most vele közli a hírt, az örömhírt, Isten üzenetét, hogy gyermeke fog születni. A helyszín Zakariás esetében a jeruzsálemi templom volt. Most viszont nem egy szent helyen vagyunk, hanem Mária názáreti otthonában. Zakariáshoz hasonlóan ő is megdöbben az angyali jelenésen és a hallottakon, de nem kezd el kételkedni az üzenet igazságában. Csodálkozik és kérdez, de nem hitetlenkedik. Lassan, fokozatosan tárul fel előtte Isten terve, miszerint ő lesz a Megváltó édesanyja. Amikor pedig kérdéseire választ kapott és megismerte Isten vele kapcsolatos szándékát, akkor kimondja válaszát, kimondja beleegyezését: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”

Mária ekkor még nem érti, nem értheti, hogy a hamarosan bekövetkező csodás történésekben, Jézus megtestesülésében és születésében nem csupán az ő személyére irányul, hanem az egész emberiség felé kiárad Isten kegyelme, de beleegyezését az egész emberiség nevében adott válasznak minősíthetjük. A Megváltóra váró és az üdvösségre vágyó emberek megnyugtató sóhaja ez, amelyet Isten örömmel fogad. Mária példája, mostani beleegyezése és későbbi élete jól mutatja, hogy akkor tudunk biztosan haladni a hit útján, ha nap mint nap kimondjuk igenünket Isten akaratára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! A karácsonyhoz közeledve adj nekem igazi örömöt, a Te születésed ünnepét váró örömöt! Jóságodra és szeretetedre vágyom, amelyek messiási ajándékaid számomra és minden ember számára. Gyógyítsd meg lelki vakságom, hogy lássak és felismerjelek téged, mint Megváltót.

2019. december 19. – Csütörtök (Lk 1,5-25)

2019, december 19 - 12:00de
Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak. Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.” Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.” Lk 1,5-25

Elmélkedés

Evangéliumának rövid bevezetése (vö. Lk 1,1-4) után Szent Lukács evangélista két hírüladást közöl, az első Keresztelő János, a második Jézus születéséről szól. A két leírás sok hasonlóságot tartalmaz, amelyek közös nevezője, hogy minden Isten akarata szerint történik. A két leírás közti különbségek pedig azt hivatottak kiemelni, hogy Jézus személye mennyivel nagyobb Keresztelő János személyénél.

A mai evangéliumi rész a Keresztelő születésének körülményeit ismerteti. A templom szolgálatában álló Zakariás már idős, felesége szintén, ezért nem számíthatnak arra, hogy gyermekük születik. De ami emberileg lehetetlen, az nem lehetetlen az Isten számára! Isten csodás módon beleszól az életükbe és megajándékozza őket azzal, hogy gyermekük születhet. De nem azért születhet gyermekük, mert ők ezt akarták vagy sokat imádkoztak volna ezért, hanem mert az Isten akarta. Nem akkor születik gyermekük, amikor ők várták, hanem amikor Isten úgy gondolta, hogy eljött az ideje.

A történetben megmutatkozik Zakariás részéről az emberi hitetlenség. Nem csupán megdöbbenés vagy értetlenség, hanem hitetlenség. Az angyal ezt mondja neki: „mivel nem hittél szavamnak, megnémulsz.” De még ez az emberi hitetlenség sem állhat annak útjába, hogy Isten terve és ígérete megvalósuljon, mert Isten gondoskodik róla, hogy Zakariás hitetlensége megszűnjön.

Hogyan fogadom, amikor Isten közli velem szándékát?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Eddig szavaidra figyeltünk, tanításodat hallgattuk, amely nyugalommal és békével töltött el minket. De most be kell látnunk, hogy ennél többet kérsz tőlünk, mert többre is vagyunk képesek. Az üdvösséghez nem elegendő számunkra, ha hittel elfogadjuk tanításodat, hanem jócselekedetek is kérsz tőlünk. Mi már nem Keresztelő Jánoshoz, hanem hozzád fordulunk, Jézusunk: Mit tegyünk? Mutasd meg nekünk, Urunk, hogy mit kell tennünk üdvösségünk érdekében!

2019. december 18. – Szerda (Mt 1,18-24)

2019, december 18 - 12:00de
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki. Mt 1,18-24

Elmélkedés

Jézus születésének ünnepéhez közeledve Szent József alakjával találkozunk a mai evangéliumban. Máté evangélista fontosnak tartja az ő személyének és szerepének tisztázását, tudniillik azt, hogy ő nem Jézus vér szerinti édesapja.

Bizonyára Józsefnek is megvolt a maga terve, elképzelése, amikor eljegyezte Máriát. Családot, gyermeket szeretett volna. Az eljegyzés után azonban azzal szembesül, hogy Mária gyermeket vár. Nyilvánvaló számára, hogy ez a gyermek nem lehet az övé, nem származhat tőle. Tervezgetése, gondolatai új irányba indulnak. Úgy érzi, hogy Máriával nem jött össze ez a házasság. Eljegyzett felesége a házassági ígéretet megszegve más férfitól vár gyermeket. József arra gondol, hogy inkább mással fog családot alapítani. Gyorsan átgondolja tehát a helyzetet és rögtön van új elképzelése saját jövőjére vonatkozólag, amelyben persze már nincs helye Máriának.

De mi legyen Máriával? Ha a közösség tagjai számára is kiderül a dolog, akkor kegyetlenül rásütik a házasságtörés bűnének bélyegét. Ekkor történik az isteni közbeavatkozás. József álmában, az angyaltól tudja meg a történések okát. Felismeri, hogy az ő emberi tervezgetését, nem Mária vélt hűtlensége írta felül, hanem az üdvözítő Isten terve. Amikor pedig megismeri ezt az isteni tervet, akkor elfogadja, elfogadja szerepét a megváltás művében.

Kész vagyok-e megtenni azt, amit Isten kér tőlem?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Szükségünk van rád. Elismerjük, hogy nélküled egyedül vagyunk, magányosak vagyunk és elhagyottnak érezzük magunkat. Életünk olyan vándorút, amelyen társakat, barátokat keresünk. De oly sok csalódás ér bennünket. Akiről azt hittük, hogy valóban szeret minket, az később elhagyott. Akit szerettünk, hűtlen vagy hálátlan lett. Újra és újra feléd indulunk. Te az adventi időben alkalmat adsz nekünk, hogy a megtérés útjára lépjünk. Adj nekünk őszinte bűnbánatot, amely irántad való szeretetből fakad! Segíts, hogy találkozhassunk veled, az emberré lett Istennel!

2019. december 17. – Kedd (Mt 1,1-17)

2019, december 17 - 12:00de
Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király. Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején. A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született. Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is tizennégy nemzedék. Mt 1,1-17

Elmélkedés

Szent Máté evangélista eredetileg a zsidóságból a krisztusi hitre térőknek szánta művét. Tehát olyanoknak, akik jól ismerték az ószövetségi iratokat, a próféták jövendöléseit és a zsidó nép történelmét, történelmi személyiségeit. Evangéliumát Jézus nemzetségtáblájával kezdi. Eszerint Jézus a zsidó nép ősatyjának, Ábrahámnak a leszármazottja, valamint Dávid király utóda. A listában név szerint felsorolt személyeket az egykori címzettek jól ismerték, számunkra csak néhányuk neve ismerős. A Máté által összeállított lista értelemszerűen nem levéltári dokumentumok és hiteles születési anyakönyvi kivonatok alapján készült, ezért történeti értéke meglehetősen kevés. Ez a tény azonban nem cáfolja az evangélista állítását, miszerint Jézus Ábrahám és Dávid leszármazottja.

Ha unalmasnak tartottuk a sokszor nehezen kiejthető nevek végigolvasását és emiatt átugrottuk volna a felsorolást, akkor azért próbáljuk meg még egyszer annak végigolvasását. Közben gondoljunk arra, hogy évszázadokat fog át az ő életük, s ezen idő alatt Isten irányítja ezeknek az embereknek és az ő nemzedéküknek a sorsát. E nemzedékek mind arra vártak, hogy eljöjjön a Messiás, a Megváltó, akinek jövetelét a próféták a mindenható Isten ígérete alapján előre meghirdették. Isten ígérete Mária gyermekében, Jézusban teljesedik be, ő a világ Megváltója.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk, te teljesítetted ígéretedet, és elküldted közénk egyszülött Fiadat, a mi Megváltónkat. Fiad születésével újjáteremtettél minket embereket, mert Jézus a mi lelki újjászületésünk egyetlen forrása. Hisszük, hogy isteni gondviseléseddel azóta is formálod és alkotod a világot. Minden születéssel, minden emberi élet kezdetével valami újat alkotsz, amivel terveid vannak. Nekünk azt az utat kell végig járnunk életünkben, amelyet te jelöltél ki számunkra. Adj nekünk Fiad végtelen alázatosságából és engedelmességéből, hogy mi is egyedül a te akaratodat kövessük, egyedül téged tekintsünk életünk Urának, neked engedelmeskedjünk és a te országodat építsük!

2019. december 16. – Hétfő (Mt 21,23-27)

2019, december 16 - 12:00de
Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus. Mt 21,23-27

Elmélkedés

Adventben Jézus jövetelére, születésének ünnepére készülünk. Honnan érkezik hozzánk? Kitől származik? Kinek a küldötte? Zavarba ejtő és nyugtalanító kérdések ezek. Vannak persze, akik nem nyugtalankodnak különösebben, ha nem tudják a választ ezekre a kérdésekre, s talán nem is keresik a feleletet. Mások talán megkerülik e kérdéseket vagy nem tartják azokat lényegesnek. Pedig Jézus személyéről van itt szó. Érdemes tehát igaz válaszokat keresnünk és egyenes feleleteket adnunk ezekre a kérdésekre.

A főpapok és a vallási vezetők egykor nem csak érdeklődéssel és kíváncsisággal, hanem bizonyos nyugtalansággal figyelték az új tanító, Jézus személyét és cselekedeteit. Nyugtalanságuk azonban nem az igazság kereséséből fakadt, hanem saját hatalmuk féltéséből. Szeretnék tudni, hogy milyen hatalom rejlik Jézus cselekedeteinek hátterében. Jézus kitér a válaszadás elől, mert tudja, hogy bármit is mondana, nem hinnének neki. Hiába mondaná meg egyértelműen, hogy a mennyei Atyától származik, az ő küldötte és Fia, nem tartanák igaznak kijelentéseit. És Jézusnak ebben teljesen igaza van. Csodái és tanítása igazolják isteni származását. Halála és feltámadása pedig igazolja mindannak igazságát, amit korábban hirdetett. De mindezt látva és hallva sokan elutasítják őt.

Hiszek-e abban, hogy Jézus a mennyei Atya fia? Hiszek-e abban, hogy ő a Megváltó?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te azért jöttél el bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Nélküled soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára. Nélküled nem találnánk rá a mennyei Atya szeretetére. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Jöjj el, Urunk, és érints meg minket szereteteddel! Jöjj és bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Születésed, jöveteled nagy változást hozott egykor a világba. Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz változást az én életembe!

2019. december 15. – Advent 3. vasárnapja (Mt 11,2-11)

2019, december 15 - 12:00de
Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!” Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat teelőtted. Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában. Mt 11,2-11

Elmélkedés

Miért teszi ezt Isten?

Az első két adventi vasárnap arról elmélkedtünk, hogy mit jelent az, hogy velünk az Isten, illetve a „lélek sötét éjszakája” idején, hogyan rejtőzik el előlünk, amikor egy időre azt tapasztaljuk, hogy nincs velünk az Isten. Ezeket a gondolatokat folytassuk ma egy harmadik lelki tapasztalattal, azzal, amikor azt érezzük, hogy Isten ellenünk van. Vannak nagyszerű elképzeléseink és terveink, de semmit sem sikerül megvalósítanunk belőlük. Bármibe is kezdünk, minden balul sül el. Bármerre is indulunk, újra és újra zsákutcában találjuk magunkat. Bármit teszünk, nem érezzük munkánkon, fáradozásunkon az Isten áldását. Sőt, úgy tűnik, mintha Isten mindent megakadályozna, amit szeretnénk. Keresztbe tesz az elképzeléseinknek, mégpedig nem könnyen átléphető szalmaszálakat, hanem komoly falakat épít, amelyek meghátrálásra kényszerítenek minket. Miért teszi ezt Isten? Mi lehet a szándéka? Mire jó ez?

Évekkel ezelőtt egy amerikai nagyvárosban egy utcai banda gyilkosságot követett el. Tettükről hallván, egy lelkipásztor elhatározta, hogy segíteni próbál nekik. Úgy gondolta, hogy Isten hívja őt arra, hogy segítsen nekik. Szeretett volna a bandatagok bírósági tárgyalására bejutni, de a biztonsági szolgálat ezt megakadályozta. Szeretett volna beszélni a bíróval, aki engedélyezhette volna neki, hogy a fogházban meglátogassa a vádlottakat, de ezt sem engedélyezték neki. A következő tárgyalásra is elment, de akkor sem engedték be. Próbálkozása felkeltette a jelenlévő újságírók figyelmét, akik szándékáról kérdezték és fényképeket is készítettek róla. Másnap az újságok címlapjára került papi ruhában, kereszttel a nyakában és Bibliával a kezében, a következő címmel: Egy lelkipásztor félbe akarta szakítani a gyilkossági pert. Szavait kiforgatták, meg sem említették, hogy jó szándékkal segíteni akart a vádlottakon. Olyan negatív színben tüntették fel őt, amire nem számított. Elöljárói és közössége is elfordultak tőle, mert elhitték mindazt, amit az újságokban olvastak róla. Ő maga sem értette a helyzetet, hiszen korábban azt érezte, hogy maga Isten szólítja fel őt, hogy segítsen, és most minden a lehető legrosszabbra fordult.

Néhány hét múlva a város utcáin járva más bandák tagjai felismerték őt. „Te vagy az a lelkipásztor, akit utál a bíróság és a rendőrség! Akkor te a mi barátunk vagy.” – mondták neki. Így történt, hogy elfogadták őt, s ettől kezdve az utcai bandákat próbálta jobb belátásra bírni, hogy ne a bűnözésből éljenek meg. Maga is rájött, hogy ha nem lettek volna a róla szóló negatív újságcikkek, akkor soha nem fogadták volna el őt a bandák. Íme, egy olyan eset, amikor Isten látszólag keresztbe tesz az emberi terveknek, aztán mégis mindent jóra fordít.

Mit tegyünk azokban a helyzetekben, amikor azt érezzük, hogy Isten ellenünk dolgozik? Kár volna őt hibáztatni vagy vádolni, mert ezzel nem fogunk előbbre jutni. Talán egyszerűen csak oda kellene állnunk Isten elé és imádságunkban elmondani neki, hogy nem értjük a szándékát, nem értjük az akaratát. És ki kellene fejeznünk a hitünket, hogy még így is bízunk Istenben, így is rá merjük bízni az életünket. Biztos vagyok benne, hogy akiben megszületik a hit, a bizalom és az Istenre hagyatkozás, amellé oda fog állni az Isten.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Az advent a megújulás, a lelki megtisztulás ideje számunkra. Nem tisztíthatjuk meg önmagunkat, erre egyedül te vagy képes. Tőled kérjük a megtisztulást, az újjászületést. A helyreállítás műve, amely által újra békében és szeretetben élünk veled, nem a mi erőfeszítésünk eredménye és nem a mi érdemünk, hanem a tiéd, aki bennünk élsz. A te csendes, türelmes, kitartó munkálkodásod éppen a mi megtisztulásunkban mutatkozik meg leginkább. Segíts, hogy irgalmad megérintse lelkünket az advent folyamán, hogy lelkileg újjászületve és az újjászületés örömével várjuk a Megváltó érkezését!

2019. december 14. – Szombat (Mt 17,10-13)

2019, december 14 - 12:00de
Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. Mt 17,10-13

Elmélkedés

Isten nem csak jeleket mutat számunkra, hanem embereket is küld, hogy visszatérítsen minket a helyes útra. Ezekre a jelekre és ezeknek a küldötteknek a szavára figyelünk adventben. A szeretet szeme élesebben és tisztábban lát, mint a gyűlölet szeme. A hit szeme képes meglátni a lényegeset, de a hitetlenség szeme mindent csak homályosan lát. Az igazságra nyitott fül képes meghallani az üdvözítő tanítást. Az Istenre vágyakozó szív megérzi, hogy honnan érkezik az üdvösség.

Isten nem hírességeket és sztárokat küld, hanem Illéseket. Nem gazdagokat és uralkodókat küld, hanem Keresztelő Jánosokat. Ők nem hajolnak meg a bálványok előtt. Nem engednek az erkölcsteleneknek. Nem engedik, hogy lekenyerezzék vagy lefizessék őket. Nem sodródnak a tömeggel. Nem dőlnek be a hangzatos eszméknek. Nem ájulnak el a mulandó szépség láttán. Nem vágyakoznak pillanatnyi dicsőségre és hírnévre. Magabiztosságuk mögött az rejtőzik, hogy tudják, kinek a küldöttei. A csend emberei ők, az Istenre figyelés emberei. Akiknek nem csak ujja és szava, hanem egész élete Istenre mutat. Akik Istenhez akarják vezetni az embereket, a megváltásra váró és az üdvösségre vágyó embereket. Felismerem-e Isten küldötteit, akik mellém lépnek, hozzám szólnak ezekben az adventi napokban? Felismerem-e szavukban az üdvösségre vezető igazságot?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! A karácsony közeledtével fokozódik bennünk a nyugtalanság, az izgalom. Szeretnénk néha lassítani az adventi napokat, máskor pedig siettetnénk az ünnep érkezését. Amikor majd végre elkezdünk ünnepelni, rögtön szeretnénk megállítani az időt, hogy az ünnep ne érjen véget, a karácsony tartson tovább és az a béke, nyugalom és öröm ne csak néhány napig, hanem egész éven keresztül tartson. Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy földi életünk éveiben, évtizedeiben, és köszönjük, hogy az örökkévalóságba hívsz minket. Irgalmad vezessen a te Fiadhoz, a betlehemi Gyermekhez!

2019. december 13. – Péntek (Mt 11,16-19)

2019, december 13 - 12:00de
Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.” Mt 11,16-19

Elmélkedés

Minden évben magával ragad minket az adventi hangulat, az Egyház elcsendesedése, türelmes várakozása. Tekintetünket felemeljük, az eget szemléljük, ahonnan Isten küldöttét várjuk. Tekintetünkkel magát Istent keressük, s olyan kíváncsiság sugárzik szemünkből, mint egy újszülött gyermekéből, aki szüntelenül édesapja vagy édesanyja arcát keresi. Akár gyermeki tudatlansággal, akár felnőttekre jellemző tudatossággal keressük Istent, nem feledkezhetünk meg arról, hogy csak akkor pillanthatjuk meg őt, ha ő akarja és megengedi ezt, megmutatja, feltárja önmagát nekünk. Tudjuk, hogy a büszke tekintetek elől elrejtőzik, de aki alázattal és bűnbánattal lesüti szemét, az előtt megmutatkozik.

Egyetlen vágy vezet minket az adventi készületben: hajoljon le hozzánk az Isten, mutassa meg nekünk irgalmát, hozza meg számunkra a bűntől való szabadulást, a megváltást. A hozzánk lehajoló és felénk közeledő Istenhez emeljük lelkünket, benne bízunk, egyedül tőle várjuk a szabadulást.

Vajon elhisszük-e majd, hogy gyermekként érkezik a világba? Elhisszük-e majd a Betlehemben született gyermekről, hogy ő a világ Megváltója? Vajon felismerjük-e a jeleket, olykor a gyermeki furulyaszót, máskor a siránkozást? Vajon elindul-e tekintetünk abba az irányba, amerre az adventi jelek mutatnak? Lesz-e bátorságunk a Gyermek szemébe, Isten szemébe nézni?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Megváltó Urunk, te egykor kisgyermekként jöttél közénk egy szegényes istállóba, hogy megújítsd hitünket és a mennyei Atyával való kapcsolatunkat. Azóta is eljössz közénk minden karácsonykor, hogy emlékeztess minket az újjászületésünk lehetőségére. Lélekben én is elindulok hozzád Betlehembe, hogy szívemből kérjem tőled bűneim bocsánatát, és hogy isteni jóságoddal megtisztítsd lelkemet. Jóságos Jézusom, nem kérek mást karácsonyra, csak azt add meg, hogy tiszta szívvel borulhassak le szegényes jászolod elé, tiszta szívvel hódoljak előtted!

Oldalak