Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 1 óra 10 perc

2019. december 6. – Péntek (Mt 9,27-31)

9 óra 34 perc
Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken. Mt 9,27-31

Elmélkedés

Az újszövetségben számos olyan jelenetet találunk, amikor az emberek „Dávid fiának” nevezik Jézust. Amikor például Jézus meggyógyít egy vak és néma embert és kiűzi belőle az ördögöt, akkor a csoda láttán a gyógyító igazi kilétére kíváncsi nép ezt kérdezi: „Csak nem ő Dávid fia?” (Mt 12,23). Egy másik eset, amikor a jerikói vak, Bartimeus e szavakkal kéri az éppen arra elhaladó Jézus segítségét: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” (Mt 10,47). A kifejezés megtalálható továbbá Máté evangéliumának kezdetén, rögtön az első mondatban, amely így hangzik: „Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia” (Mt 1,1), tehát az evangélista Jézust Dávid király leszármazottjaként mutatja be. Szintén lényeges, hogy Jézus születésének hírüladásakor a születendő gyermekről ezt mondja az angyal Máriának: „Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját” (Lk 1,32).

A mai evangélium szintén egy olyan esetet ír le, amikor a gyógyulásban remélő két vak így szólítja meg Jézust: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!”

Miért használják ezt a megszólítást, amikor Dávid király mintegy 1000 esztendővel Jézus előtt élt? Nyilvánvaló, hogy Jézus nem közvetlenül volt Dávid királynak a fia, hanem Dávidnak a leszármazottja volt. Ezt a címet azért alkalmazzák Jézusra, mert a prófétai jövendölések szerint az eljövendő Messiás Dávid családjából származik majd, az ő leszármazottja lesz. Amikor tehát Dávid fiának nevezi valaki Jézust, akkor e megszólítással megvallja azt, hogy hisz abban, hogy Jézus a Messiás.

Én hiszem-e és megvallom-e, hogy Jézus a Messiás, a Megváltó?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött! Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége!

2019. december 5. – Csütörtök (Mt 7,21. 24-27)

2019, december 5 - 12:00de
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.” Mt 7,21. 24-27

Elmélkedés

Ingoványos világban, hajlékony tömegek között és változékony eszmék áramlataiban keressük a biztos, a sziklaszilárd alapokat. Mert nem szeretnénk elsüllyedni, nem akarjuk megtöretni egyenes gerincünket és nem szeretnénk sodródni. Biztos léptekkel szeretnénk haladni az úton, emberi méltóságunk és szabadságunk tudatában szeretnénk előbbre jutni, tudva, hogy nem a véletlen, nem a sors, de nem is az éppen divatos korszellem határozza meg végső célunkat, hanem az üdvözítő Isten. Éppen ezért megnyugtató számunkra Jézus példabeszédét olvasni a homokra és a sziklára épült házakról. Az egyik könnyen, gyorsan összeomlik, a másik kiállja az időjárás viszontagságait. Ezek az épületek, ezek a házak emberi életeket jelképeznek, a mi életünket. Mi építjük ezeket és a mi felelősségünk, hogy milyen alapot, milyen építőanyagot választunk.

Könnyelműség volna részünkről, ha megelégednénk azzal, hogy szívesen hallgatjuk az Úr tanítását, helyeseljük azt és talán még lelkesedünk is érte, de nem akarnánk e tanítás szerint élni. A könnyelműség homokvárát ugyanis gyorsan elmossa egy tetszetős újdonság. Megélni és megvalósítani Jézus tanítását, engedelmeskedni Istennek és teljesíteni a mennyei Atya akaratát, igen, ez az a szikla alap, amelyre életünket építeni érdemes. Rossz szokásaink, gyarlóságaink és bűneink homokszemei kiperegnek talpunk alól. Álljunk inkább az életszentség kősziklájára!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te minden nap eljössz hozzánk, minden nap döntés elé állítasz minket, minden nap választ vársz tőlünk. Elfogadom és hiszem, hogy te vagy az élő Isten Fia, akit azért küldött az Atya e világba, hogy általad szóljon hozzánk, és általad nyilatkoztassa ki igazságait és jóságát. Elfogadom és hiszem, hogy képes vagy eltörölni minden bűnömet, és képes vagy engem jó útra téríteni. A te törvényed, a szeretet parancsa szerint akarok élni. Kérlek, adj erőt, hogy minden nap tökéletesebben tudjak a mennyei Atya törvényeinek eleget tenni!

2019. december 4. – Szerda (Mt 15,29-37)

2019, december 4 - 12:00de
Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. Mt 15,29-37

Elmélkedés

A kenyérszaporítás és a sok ezernyi ember táplálása a pusztában nem egyszerűen egy isteni csoda Jézus részéről, hanem messiási jel. Az ószövetségi választott nép a prófétai jövendölések alapján azt várta, hogy amikor eljön a Messiás, a Megváltó, akkor majd ő megismétli a manna csodát. Ahogyan az Egyiptomból való kivonulás után, a pusztai vándorlás évtizedeiben Isten úgy gondoskodott választott népéről, hogy az égből hullatott számukra eledelt, mannát, ugyanúgy az eljövendő Messiás is táplálékot fog adni az embereknek. Amikor tehát Jézus jóllakatja az embereket, mindenki rögtön ezen prófétai ígéretek beteljesedésére gondol, azaz Jézus cselekedetében meglátják, felismerik azt a jelet, amely a messiási idő beköszöntét igazolja.

Ez a jel, ez a csoda egyaránt megérinti az emberek értelmét és szívét. Ezt a csodát, az isteni irgalmasságnak ezt az érintését, az isteni gondoskodásnak ezt a különleges megnyilvánulását azok tapasztalhatják meg, akik kitartanak Jézus mellett. Jézus cselekedetét ugyanis ez a mondás előzi meg: „már harmadnapja kitartanak mellettem.” Máté evangélista leírásából úgy tűnik, hogy Jézus három napon keresztül szinte pihenés nélkül tanítja az embereket és gyógyítja a betegeket. A kitartás azonban nem csak az ő részéről tapasztalható meg, hanem a nép részéről is. Kitartanak Jézus mellett, örömmel hallgatják őt és ujjonganak, amikor látják meggyógyulni a betegeket.

Erősítse bennünk az adventi időszak a Jézus melletti kitartást és hűséget!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és aszerint cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert te vagy lelkünk és testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor és mindörökkön örökké.

2019. december 3. – Kedd (Lk 10,21-24)

2019, december 3 - 12:00de
Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.” Lk 10,21-24

Elmélkedés

A mai evangéliumi rész előzménye az, hogy Jézus a hozzá tartozó tanítványoknak egy nagyobb csoportját, hetvenkét személyt küld missziós útra. Azt a feladatot, megbízatást kapják, hogy az ő nevében hirdessék Isten országának örömhírét (vö. Lk 10,1-11). Lukács evangélista csak nagyon szűkszavúan számol be a küldöttek élményéről, amelynek alapeleme, hogy Jézus nevében csodák történtek, még az ördögtől megszállottak is meggyógyultak.

A hetvenkét küldött tapasztalatát úgy is összefoglalhatjuk, hogy megérezték az evangélium erejét. Azt az erőt, amely Jézusból, az Isten Fiából ered. Azt az erőt, amely átalakította az életüket és amely átformálja a világot. Lám, az Isten országa elkezd növekedni. Jézus elveti a magot, az örömhír magját, a tanítványok az ő nevében folytatják a magvetést és megláthatják annak eredményét is. Érthető, hogy visszatérve Mesterükhöz örömmel számolnak be minderről. Élménybeszámolójukat hallgatva Jézus felujjong a Szentlélekben, a mennyei Atyát dicsőíti, a tanítványok örömét továbbítja az Atya felé. A mennyei Atya nagy álma, üdvözítő terve kezd megvalósulni. A Fiú engedelmes szolgálata és a küldöttek alázatos tevékenysége meghozta első gyümölcsét: az emberek megszabadulnak a gonosztól, az ő hatalmától és ártó befolyásától.

Isten üdvözítő szándéka az én életemben is megvalósul, ha hallgatok az ő küldöttére, Jézusra. Az adventben ő akarja megérinteni a szívemet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Te azért küldted el Fiadat bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Jézus nélkül soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára, nem találnánk rá a te irgalmadra. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Érints meg minket irgalmaddal! Bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk már tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Jézus születése egykor nagy változást hozott a világba. Istenünk! Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz megújulást az én életembe!

2019. december 2. – Hétfő (Mt 8,5-11)

2019, december 2 - 12:00de
Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.” Mt 8,5-11

Elmélkedés

A Kafarnaumban élő római katonatiszt magatartása a helyes adventi lelkületre ad példát nekünk. Ez az ember nem zsidó származású, mégis egy zsidó vándortanítóhoz, Jézushoz fordul, akinek csodáiról már hallhatott korábban. Katonaként hozzászokhatott ahhoz, hogy beosztottjai feltétel nélkül engedelmeskednek neki, szolgái minden parancsát feltétel nélkül teljesíteni fogják. Most viszont félreteszi a parancsoló hangnemet, nem ad határozott utasításokat, főként nem követelőzik, hanem kér, mégpedig alázattal kér. A kérés ténye annak elismerését jelenti, hogy az adott helyzetet nem tudja megoldani saját erejéből, rászorul más segítségére. Nem gondolja magát mindenhatónak, hanem elismeri annak hatalmát, csodatévő erejét, akitől most segítséget kér.

Aggodalom és bizalom jellemzi őt. Aggodalom a szolgája miatt és bizalom Jézus iránt. Tudja, hogy szolgáján az orvosok már nem segíthetnek, de ő nem akar belenyugodni, beletörődni ebbe a helyzetbe és egy pillanatra sem gondolja, hogy a szolga állapota megváltoztathatatlan, hanem felkeresi Jézust, hogy segítsen. Jól ismeri a zsidó szokásokat, amely szerint Jézus nem léphetne be egy pogány ember házába, ezért mondja: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.”

Az advent bennünket is elindít, útnak indít. Adventi utunkon Jézussal, lelkünk gyógyítójával szeretnénk találkozni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik.

2019. december 1. – Advent 1. vasárnapja (Mt 24,37-44)

2019, december 1 - 12:00de
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mt 24,37-44

Elmélkedés

Velünk az Isten

Amikor a szülők bejelentik a plébánián, hogy szeretnék gyermeküket megkereszteltetni, felírom az adatokat, köztük a gyermek nevét. Olykor megkérdezem vagy máskor kérdezés nélkül is elmesélik, hogy miért éppen ezt a nevet választották gyermeküknek. Vannak, akik gyorsan eldöntik, mások hosszasan egyezkednek a kérdésről. Próbálgatják, hogy mi hangzik jól a családnévvel, összegyűjtik, hogy milyen keresztnevek vannak a családban. Vannak, akik éppen akkortájt divatos nevet választanak, mások gondosan utánajárnak, hogy mit jelent egy-egy név. Nem mindegy, hogy milyen nevet választanak, mert egész életében ez lesz az illető neve, hacsak felnőve valaki annyira rossznak tartja szülei választását, hogy nevet változtat. Talán napjainkban nem kerül előtérbe, de a régi időkben a személyt jellemezte a neve. Az ókori világhódító, Nagy Sándor, amikor látta, hogy egyik katonája a csatában gyáván viselkedik, s kiderült róla, hogy őt is Sándornak hívják, mint magát az uralkodót, a következőt mondta neki: „Barátom, vagy a nevedet változtasd meg vagy a jellemedet!”

A Bibliában is megfigyelhetjük, hogy a neveknek jelentése van, amely jellemzi a személyt vagy leírja a küldetését. Jákob neve azt jelenti, hogy sarokba kapaszkodó, mert amikor megszületett, akkor ikertestvére, Ézsau sarkát fogta. Mózes neve azt jelenti: vízből kimentett, utalva ezzel arra, hogyan került születése után a fáraó lányához. Sámuel próféta nevét is mondhatnánk, ami azt jelenti: Isten meghallgat, mert anyja, Anna, sokat imádkozott, hogy gyermeke szülessen. Az újszövetségből megemlíthetjük Péter apostolt, akinek neve kősziklát jelent vagy Barnabást, a vigasztalás fiát.

Térjünk át Jézus személyére! Szent József álmában kap utasítást Isten angyalától, hogy vegye feleségül Máriát. Az angyal ezt is mondja neki: Mária „fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől” (Mt 1,21). Jézus neve megváltót, szabadítót jelent. Ez a rész azzal folytatódik, hogy Máté evangélista az eseményekben Izajás próféta jövendölésének beteljesedését látja és azt idézi: „Íme a szűz fogan és fiút szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,23). Bár nincs arra adat, hogy Jézus Krisztus az Emmánuel nevet viselte volna, de itt nem is tényleges névadásról van szó, hanem egy jelképes névről. Jézus személyében Isten emberré lesz, emberként születik meg. Születése azt hirdeti: Velünk az Isten!

Ennek a titoknak a megünneplésére készülünk az adventi időben, amely a mai nappal kezdődik. Az advent szó a latin „adventus Domini”, az Úr eljövetele kifejezésből származik. Az adventi időszakban újra átéljük Isten közelségét, aki megteremtette a világot és benne az embert, s aki irányítja a világ fejlődését és minden ember sorsát. Újra megtapasztaljuk Isten közelségét, aki annyira szeret minket, hogy az idők teljességében emberré lett értünk. Karácsony felé közeledve egyre többet gondolunk arra, hogy életünk folyamán, születésünktől halálunkig állandóan velünk van az Isten, az ő jelenlétében élhetünk, és a földi élet után, ha eljutunk a mennybe, akkor mi leszünk majd ővele az örökkévalóságban.

Advent 1. vasárnapjának evangéliuma virrasztásra, készenlétre, imádkozásra buzdít minket. Az adventi időszakban Jézus születésének évről évre visszatérő ünnepét, a karácsonyt várjuk. A készület ideje és maga az ünnep is azt hirdeti nekünk, hogy életünk legnehezebb élethelyzeteiben sem vagyunk egyedül, mert Jézus személyében velünk van az Isten.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Tőled kérjük és várjuk az újrakezdést, lelki életünk megújítását. Ha nem ezt tennénk céltalan bolyongás és hasztalan útkeresés volna számunkra az adventi időszak. Rád bízzuk a vezetést, hogy valóban megérkezhessünk célunkhoz, a Megváltóval való találkozáshoz. Rád bízzuk magunkat, aki új álmokat, célokat, látomásokat állítasz elénk, egyszóval egy új jövőt. Félretesszük egyéni terveinket és kicsinyes igényeinket, elfeledjük földhözragadt céljainkat és rövidtávú elképzeléseinket, és a te útmutatásodra bízva magunkat elindulunk, mint zarándokok. Adventi zarándokutunk és végső soron egész életutunk csak akkor nyer értelmet, ha magával ragad minket az utánad való vágyakozás. Segíts minket, hogy megtegyük az utat lépésről lépésre Betlehemig, a jászolig, a Gyermekig!

2019. november 30. – Szombat, Szent András apostol (Mt 4,18-22)

2019, november 30 - 12:00de
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt. Mt 4,18-22

Elmélkedés

Szent András apostol ünnepének evangéliuma az első tanítványok meghívását mutatja be. Két testvérpárt, Pétert és Andrást, valamint Jakabot és Jánost hívja meg először Jézus, hogy legyenek a tanítványai. Egyszerű halászok ők, akik azt gondolták, egész életüket így fogják leélni. Nem voltak világmegváltó terveik, nem akartak rendkívüli dolgokat tenni, a halászaton kívül nem értettek máshoz. A galileai halászok egyszerű életét élték egészen addig, amíg a Jézussal való találkozás, az Úr megszólítása fordulatot hozott életükbe. Ezt mondja nekik: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!”

Az egyszerű halászok elengedik a hálót, leteszik az evezőlapátot és vándorbotot vesznek kezükbe. Elindulnak Jézussal, bár nem egészen értik, mit jelent az emberhalászat. Követik az Urat, aki meghívta őket, bár nem tudják, hová vezet ez az út. Csak az biztos számukra, hogy Jézus útja és az ő személyes útjuk egyetlen út. Meghívást kaptak, életük összeforrt Mesterük életével. Új feladat, új hivatás és új küldetés vár rájuk. Életük új értelmet nyer, mostantól új célokért fáradoznak, nem a maguk céljainak megvalósításáért, hanem az Úrtól kapott küldetés teljesítéséért.

Engedem-e, hogy megragadjon az Úrral való találkozás varázsa? Meghallom-e meghívó szavát? Készséggel indulok-e Jézus követésére? Örömmel tölt-e el, hogy meghívott vagyok? Megtalálom-e Jézusban életem értelmét?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk: te vagy az időknek Ura. Te vagy az Úr az egész teremtett világ felett. Életünk napjainak számát te méred ki. Te adsz nekünk lehetőséget, hogy amíg ebben a világban élünk, azokat a kincseket keressük, amelyek soha el nem múlnak. Tégy minket készségessé, hogy tekintetünket mindig az égre emeljük. Mulandó ez a föld, ez a világ: add, hogy megértsük igéd igazságát!

2019. november 29. – Péntek (Lk 21,29-33)

2019, november 29 - 12:00de
Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” Lk 21,29-33

Elmélkedés

Ahogyan a Jézust hallgató egykori emberek felfedezték szavának csodálatos erejét és igazságát, úgy mi, akik napról napra olvassuk az evangéliumokat, szintén rácsodálkozunk az Úr tanításának erejére. Megérezzük, hogy nem emberi okoskodás, hanem isteni bölcsesség szól belőle, amely lelki épülésünkre szolgál.

A csodálatos kenyérszaporítás után Jézus az örök élet kenyeréről kezdett beszélni a népnek. Kijelentette, hogy aki az ő testét eszi, az az örök élet táplálékát veszi magához. Szavait sokan nem értették vagy túlzásnak tartották, ezért még tanítványai közül is többen elhagyták. Ekkor Jézus az apostolokat kérdezi szándékukról, amire Péter apostol kijelenti: „Kihez mennénk, Uram? Az örök élet igéi tenálad vannak” (Jn 6,68). Péter vallomása pontosan kifejezi a mi érzéseinket is. Szükséges számunkra, hogy naponta hallgassuk az Úr szavát és táplálkozzunk szent testével, amelyet az Oltáriszentségben ad nekünk.

Jézus szava az örök életre, az üdvösségre vezető igazság, amely minden korban elhangzik, hogy az igazságot kereső emberek meghallják. Erről jelenti ki Jézus a mai evangéliumban: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” Akkor járok a mennyei Atya felé vezető úton, ha hallgatom és megtartom mindazt, amit Jézus örömhíre elém tár. Az örökérvényű tanítás a mulandó világból az örökkévalóságba vezet engem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled!

2019. november 28. – Csütörtök (Lk 21,20-28)

2019, november 28 - 12:00de
Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről: Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok. Lk 21,20-28

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus először Jeruzsálem pusztulását jövendöli meg, majd pedig újbóli eljöveteléről tanít, amely az idők végén fog bekövetkezni. Tudjuk, hogy amikor Szent Lukács evangélista megírja művét, már bekövetkezett Jeruzsálem pusztulása, hiszen a rómaiak a zsidó háború végén megostromolták és elfoglalták a várost, a templomot felégették és lerombolták. Jézus hallgatóságának viszont még nem lehet erről tapasztalata, ezért csodálkozva és rémülettel hallgatták kijelentéseit. A jeruzsálemi templom a legszentebb hely minden zsidó számára. Ez a mindenható Isten lakóhelye, ez az ő háza. Ide érkeznek a zarándokok, hogy bemutassák áldozataikat és imádkozzanak. Elképzelhetetlen számukra, hogy pogányok lerombolják ezt a helyet, az itt lakó Isten nem fogja ezt megengedni. Ha ez megtörténne, az Isten tehetetlenségének, gyengeségének volna a jele. De Isten az egész világ Ura, aki az ószövetségi időkben harcolt az általa választott népért, s e nép javára számos alkalommal megmutatta erejét, legyőzte a zsidóság ellenségeit.

Ha Isten valamit nem lát jónak, akkor engedi annak megsemmisülését. Ugyanakkor helyébe képes újat építeni, létrehozni. Ez az isteni újjáalkotó szándék nem csak a történelmi eseményekben, hanem az emberek életében is tetten érhető.

Isten nekem is megadja az újrakezdés lehetőségét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az élet és a halál Ura! Életünk és örök életünk a te kezedben van. Minden reményünket beléd helyezzük, mert te képes vagy arra, hogy új életet adj nekünk a feltámadás által. Szeretnénk örökké élni, szeretnénk eljutni az örök boldogságra, szeretnénk együtt lenni Istennel az örökkévalóságban. Urunk, hisszük, hogy halálod után harmadnapon feltámadtál. Vezess minket a mennyországba! Érints meg minket, hogy új életre támadjunk!

2019. november 27. – Szerda (Lk 21,12-19)

2019, november 27 - 12:00de
Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: „Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.” Lk 21,12-19

Elmélkedés

Az Egyház hármas küldetését három latin szóval szoktuk összefoglalni: martyria, liturgia és diakónia. Az első a hit hirdetését jelenti, mégpedig olyan elkötelezett hirdetését, amely nem retten meg az élet feláldozásától, a mártírságtól, a vértanúságtól sem. A liturgia a hit ünneplését, a szentmisét és más istentiszteleti cselekményeket jelöli. A diakónia pedig a hit gyakorlása, mindennapi megélése, a felebarát iránti szolgálat. Egyik sem hiányozhat Egyházunk életéből, mert akkor nem volnánk Krisztus Egyháza és nem azt a küldetést teljesítenénk, amit az Úr az általa létrehozott közösségre bízott.

Jézus azokról a megpróbáltatásokról és üldözésekről beszél a mai evangéliumban tanítványainak, amelyek a végső időkben várnak rájuk. Ugyanakkor ezek végigkísérik az Egyház életét. A történelem folyamán nem volt olyan időszak, amikor a világ minden részén békében élhettek a keresztények. Mert mindig voltak olyanok, akik a Krisztust követőkben ellenséget láttak. Napjainkban Magyarországon nem tapasztalható keresztényellenes hangulat, de a világ számos más részén igen. Nem örülünk ennek, imádkozunk az üldözött keresztényeként, ugyanakkor a keresztényüldözések ténye bizonyosságot ad nekünk, hogy nem tértünk le a krisztusi útról. A hitért való életáldozat ma is hozzátartozik az Egyház életéhez és megerősíti a hívőket, az Egyház tagjait.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled, és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre. Szeretnénk, ha tanításod jó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

2019. november 26. – Kedd (Lk 21,5-11)

2019, november 26 - 12:00de
Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a (jeruzsálemi) templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: „Én vagyok!” És: „Elérkezett az idő!” Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.” Lk 21,5-11

Elmélkedés

A végső időkről és annak jeleiről beszél Jézus a mai evangéliumban. Hallgatói rögtön az időpont felől érdeklődnek, de a mi Urunk egyértelművé teszi, hogy nem ez a lényeges. A végső időkben olyanok fognak fellépni, akik igyekeznek meggyőzni az embereket a maguk igazságáról, de nem Isten üzenetéről. Azt a látszatot keltik, mintha Jézus nevében beszélnének, ezért mindenkinek fel kell ismernie a megtévesztőket. A Szentlélek bölcsességére, útmutatására és vezetésére van szükségünk ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni a követendő krisztusi igazság és az elutasítandó emberi hazugság között. A hazugság sok esetben az igazág látszatába öltözködik és könnyű ígéretek formájában jelenik meg, amelyet sokan szívesen választanak. Hamis próféták fognak fellépni, akik a hamis tanítás magját ültetnék el az emberi szívekbe. Továbbá háborúkról tesz említést Jézus, de ezek láttán nem eshetnek kétségbe az ő követői.

Érdemes óvatosnak lennünk, amikor valaki megkérdőjelezhetetlen igazságként hirdeti saját nézeteit. Ne legyünk hiszékenyek, ne higgyünk el mindent azonnal, főként kellő vizsgálat nélkül! Keresztény emberként nem szabad követnünk a divatos nézeteket, hanem az örökérvényű tanításhoz, az üdvösség örömhíréhez kell ragaszkodnunk. Egyetlen cél van: ragaszkodni Krisztushoz és a hithez.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz! Teremts bennünk tiszta szívet Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak! Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás! Egyetértést adj nekünk! Add, hogy fiatalok és idősek egyre jobban megértsük: csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk!

2019. november 25. – Hétfő (Lk 21,1-4)

2019, november 25 - 12:00de
Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.” Lk 21,1-4

Elmélkedés

Az egyházi év utolsó hetébe léptünk. Ebben az időszakban a szentmise evangéliumai a végső időkre irányítják tekintetünket, amikor majd számot kell adnunk Istennek. Ma arról a szegény özvegyről olvasunk, aki minden vagyonát bedobta a templom perselyébe. Ez persze nem volt nagy összeg, mindössze két fillér, de az ő adományát mégis többre értékelte Jézus, mint azokét, akik sokat adtak. Ez utóbbiak ugyanis a feleslegükből adakoztak, az özvegy viszont egész megélhetését feláldozta, s cselekedete azt jelezte, hogy életét Istenre, az ő gondviselésére bízza.

A bibliai időkben az özvegyek kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, segítségre nem számíthattak senkitől. A jelenetben szereplő özvegy nagylelkűen és visszavonhatatlanul odaadja mindenét Istennek. Ilyen cselekedetre az képes, aki minden vagyonára úgy tekint, mint amit Istentől kapott. Az tesz ilyet, aki nem anyagi javakat akar birtokolni és nem ezektől várja élete biztonságát, hanem a gondviselő Istentől. Az képes nagylelkű lenni, aki a földi javaknál többre értékeli a lelki javakat. Nagylelkűvé az válik, aki nem a maga érdemének és nem saját munkája gyümölcsének tekinti megszerzett javait, hanem belátja, hogy mindent Isten jóságának köszönhet. A nagylelkű ember tulajdonképpen mindig Isten nagylelkűségét akarja utánozni és viszonozni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

2019. november 24. – Vasárnap, Krisztus, a mindenség királya (Lk 23,35-43)

2019, november 24 - 12:00de
Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya. Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.” Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” Lk 23,35-43

Elmélkedés

A mi királyunk

Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztust, a világmindenség királyát és urát ünnepeljük, amely ünnepet 1925 óta tartjuk meg XII. Piusz pápa rendelkezése alapján. E napon figyelmünk a végső időkre irányul, amely egyrészt ítéletet jelent majd, másrészt Isten országának beteljesedését, a világ újjáteremtését. A végső időkben Krisztus dicsőséges királyként jön el, de nem azért, hogy földi országot alapítson, hanem hogy Isten uralmát valósítsa meg világszerte, azt az uralmat, amely alá minden ember tartozni fog.

Tanulmányaink során sok olyan királyról és uralkodóról tanultunk, akik kegyetlenül és megalázóan bántak alattvalóikkal, háborúkat kezdeményeztek más népekkel, önkényesen hoztak törvényeket, amelyek saját gazdagodásukat és jólétüket szolgálták és semmibe vették a népük érdekeit. Az ilyen királyok nem szolgálni akarták népüket, hanem leigázni, mindenkitől feltétlen engedelmességet követelve. Emellett olyan királyokat is megismertünk a történelemből, akikre méltán lehet büszke népük, gondoljunk csak a szent királyokra, a keresztény uralkodókra, akik életszentségükkel igyekeztek példát mutatni nemzetük tagjainak. A magyarok közül megemlíthetjük Szent Istvánt és Szent Lászlót, valamint Boldog IV. Károly királyokat, de más népeknek is voltak szent királyaik. Említsük meg Szent Henrik német-római császárt, Boldog Gizella magyar királyné bátyját, Szent Vencelt, a csehek védőszentjét, Szent Lajos francia királyt.

Amikor Krisztus királyságára gondolunk, akkor el kell távolodnunk a földi királyok jellemzőitől, azaz mind a rossz, mind a jó királyokról alkotott képtől. A mi királyunk lehajolt hozzánk, amikor emberré lett. Nem akarja, hogy hajlongjunk előtte, de örül annak, ha bűnbánattal elé térdelünk. A mi királyuk szolgálni jött, üdvösségünk és megváltásunk szolgája lett. Nem akar rabszolgaságba kényszeríteni minket, de örömmel elfogadja, ha életünket az ő szolgálatába állítjuk. A mi királyunk nem lovon és hintón járt, hanem gyalog járta útjait. A mi királyunk nem hatalmas palotában lakott, hanem azt sem tudta, hol fogja álomra hajtani fejét. A mi királyunk egy talpalatnyi földet sem birtokolt, mégis őt tekintjük a világ urának. A mi királyunk köntöse nem álruha volt, amelyben a nép közé vegyülve jobban megismerhette az embereket, hanem ő mindig ezt az egyszerű ruhát hordta, de keresztre feszítése előtt még ettől is megfosztották. A mi királyunk nem magas trónról, hanem a keresztről tekintett le ránk. A mi királyunk nem megkorbácsoltatta az engedetleneket, hanem ő vállalta bűntelenül a megkorbácsolást. A mi királyunk fejét nem drágakövekkel ékesített aranykorona díszítette, hanem töviskorona sebezte. A mi királyunk nem építtetett magának díszes síremléket, amelyet a későbbi nemzedékek iránta való tiszteletből felkeresnek, hanem feltámadt és egy üres sírt hagyott maga után.

Az ünnep evangéliuma szerint a mi keresztre feszített királyunk azt ígérte a vele együtt felfeszített egyik embernek, hogy még aznap vele lesz a mennyben. A mi királyunk a mennyben uralkodik és oda hív minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te vagy a mindenség királya! Te egykor kinyilvánítottad, hogy országod nem ebből a világból való. Országodba a bűnbánat gyakorlásával és lelki újjászületéssel juthatunk. Hittel várjuk eljöveteledet és a veled való találkozást. A hitről való tanúságtétel bátorságot kíván tőlünk. Bátorságot, hogy az üldözések idején, az elutasításokat megtapasztalva vagy az emberek közönyét látva is folytatódjon az evangélium hirdetése és a hit terjesztése. Annak tudatában élünk, hogy a te megbízásodból, a te munkatársadként adjuk tovább a hitet. Nevelj minket az alázatra, hogy ne önmagunkat, hanem téged és a te örömhíredet hirdessük! Segíts minket, hogy elutasítsuk a gazdagság és a hatalom kísértését és egyedül neked szolgáljunk!

2019. november 23. – Szombat (Lk 20,27-40)

2019, november 23 - 12:00de
Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.” Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.” Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni. Lk 20,27-40

Elmélkedés

Az evangéliumokban sokszor találkozunk a farizeusokkal, akik Jézus törvényértelmezésében és tanításában szoktak hibát keresni, ezért vitákat kezdeményeztek vele. Most nem ők, hanem a korabeli másik vallási csoport tagjai, a szadduceusok fordulnak Jézushoz. Ők azért nem fogadták el a túlvilági életet és az ember feltámadását, mert erről nincs szó Mózes könyveiben, hanem csupán későbbi ószövetségi könyvekben szerepel. Kérdésüket egy kitalált történettel vezetik be, amely szerint hét testvér sorban feleségül veszi ugyanazt az asszonyt. A zsidó törvények szerint, ha egy férj úgy halt meg, hogy nem született gyermeke feleségétől, akkor testvérének kellett feleségül vennie az asszonyt. Nehezen elképzelhető, hogy a gyakorlatban is előfordult olyan eset, amikor sorban hét testvér is meghalt volna gyermek nélkül. Kérdésük így hangzik: „A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony?”

Válaszában Jézus az élők Istenéről beszél. Minden ember neki köszönheti életét és a földi élet után mindenki eljut hozzá az örökkévalóságba, mégpedig nem a halottak jutnak oda, hanem az élők, mert Isten mindenkinek új életet ad a feltámadás által.

A feltámadásba vetett hit és az örök boldogság reménye értelmet ad életünknek és törekvéseinknek. Ennek a fényében a halált is másként látjuk, nem mint megsemmisülésre, hanem mint az örök életre való átmenetként tekintünk rá.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Te mindig közeledsz felénk. Egész életünk várakozás, várakozás a beteljesedésre. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned, a Veled való találkozásban. Kérünk, add, hogy már most, mai életünkben is felismerhessük a jeleit annak, hogy találkozni akarsz velünk. Add, hogy várakozásunk ne legyen hiábavaló.

2019. november 22. – Péntek (Lk 19,45-48)

2019, november 22 - 12:00de
Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását). Lk 19,45-48

Elmélkedés

Szent Lukács úgy mutatja be Jézus nyilvános működésének idejét evangéliumában, hogy az Úr folyamatosan úton van Jeruzsálem felé. Názáretből indul, ahol felnevelkedett, és megérkezik Jeruzsálembe, ahol véget ér az élete. A mai evangélium helyszíne tehát Jeruzsálem, s ebből tudjuk, hogy élete, küldetése hamarosan befejeződik. Jeruzsálemi tevékenységét azzal kezdi, hogy rendet tesz a templomban, kiűzi onnan a kereskedőket, akik az áldozatokhoz szükséges állatokat árusították, illetve pénzt váltottak a zarándokok számára, hogy meg tudják fizetni a templomadót. Jézus úgy gondolja, hogy ezeknek a tevékenységeknek nincs helye sem a templomban, sem annak előcsarnokában. Kiűzésükkel birtokba veszi a templomot, amely Istennek, az ő Atyjának a lakóhelye, és visszaadja rendeltetésének, azaz újból az imádság háza és az istentisztelet helye lesz. A templom ugyanis szent hely, ahol nincs helye a kereskedésnek vagy pénzügyek bonyolításának.

Ezt követően Jézus tanítani kezd a templomban. Miután három évig folyamatosan vándorúton volt, és mindenütt, a városokban, a falvakban, zsinagógákban, magánházaknál és a pusztaságban tanította az embereket, most minden nap a templomba jön, hogy tanítson. Itt hirdeti az Isten országáról szóló örömhírt, a nép pedig odaadó figyelemmel hallgatja őt. A korabeli vallási vezetők veszélyesnek tartották újszerű tanítását, ezért szembefordulnak vele és a vesztét tervezik. Tervükről tudomása van az Úrnak, de a veszély nem akadályozza meg őt küldetése beteljesítésében.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, add, hogy a Te akaratodat mindig készségesen teljesítsük, hogy Jézus bennünket is testvéreinek tekinthessen. E világ gondolatai nem a Te gondolataid, e világ útjai nem a Te útjaid. Add, hogy ebben a világban élve bátran vállalhassuk, hogy sokan ostobának tartanak minket, mert szeretnénk a Te útjaidon járni. Vezess bennünket a Te parancsaidnak útján, a hit útján végső célunk, a teljesség felé!

2019. november 21. – Csütörtök (Lk 19,41-44)

2019, november 21 - 12:00de
Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.” Lk 19,41-44

Elmélkedés

A mai evangéliumi szakaszban Jézus figyelmeztetését olvassuk, amely Jeruzsálem lakóihoz szól: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál!” Szavait lelkileg megindulva, sírva mondja. A figyelmeztetés második része pedig egy jövendölés magáról a városról, Jeruzsálemről. Az Úr szava néhány évtizeddel később, nem sokkal Lukács művének keletkezése előtt be is következett, hiszen a rómaiak megostromolták a várost és a templomot is felégették. Jeruzsálem neve annyit jelent: a béke városa. Sajnos azonban Krisztus kora óta mindmáig megtapasztalható benne a békétlenség és a vallási viszályok, amelyek nem akarnak megszűnni. Jézus szavai szerint a végzet nem csak a kőből épült várost fogja utolérni, hanem lakóit is, mert nem ismerik fel azt, amit üdvösségük érdekében meg kellene tenniük.

Isten üdvözítő szándékának felismerése mindannyiunk feladata. Döntéseink és cselekedeteink előtt érdemes az üdvösségünk szempontjából megvizsgálnunk azok várható hatását, azaz amit tenni szándékozunk, az örök életünket szolgálja-e vagy sem? Emberi életünk alapvető szempontja, hogy az üdvösség útján haladunk Jézus Krisztus vezetésével. Utunkat megvilágosítja a Szentlélek, illetve neki köszönhetjük azt is, hogy erősíti akaratunkat mindannak megtételére, amit Isten kíván tőlünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.

2019. november 20. – Szerda (Lk 19,11-28)

2019, november 20 - 12:00de
Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Lk 19,11-28

Elmélkedés

A mai evangéliumi példabeszéd útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy az Úr távollétében miként viselkedjenek közösségének tagjai. Lukács evangélista bevezető megjegyzése szerint Jézus azért mondta el ezt a történetet, mert egyesek Isten országa közeli megvalósulását várták. E mögött inkább azt kell látnunk, hogy néhány évtizeddel Jézus halála és feltámadása után, az evangélium megírásának idején a közösség tagjai Krisztus visszatérését várták, mégpedig egyesek arra számítottak, hogy az már hamarosan bekövetkezik. A visszatérés, Krisztus második eljövetelének idejére vonatkozóan nem tartalmaz semmit a példázat, hanem csupán a keresztények helyes magatartását ösztönzi.

Jézus története szerint elutazása előtt az előkelő ember szolgáira bízza vagyona egy részét és kifejezetten felszólítja őket, hogy kereskedjenek vele. Visszatérésekor kiderül, hogy voltak, akik megértették a feladatot és úgy tettek, amint azt uruk kívánta. Ők kamatostul fizették vissza a pénz, s jól végzett munkájukért jutalmat kaptak. De volt olyan szolga is, aki félt, hogy esetleg el is veszítheti a rábízott pénzt, ezért inkább úgy gondolta, elég, ha megőrzi azt és majd visszafizeti. A félelem megakadályozta őt a helyes cselekvésben.

A történet arra figyelmeztet minket, hogy földi életünk után nem kerülhetjük el Isten ítéletét. Mindazt, amit Isten ránk bíz, üdvösségünk érdekében kell felhasználnunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.

2019. november 19. – Kedd, Árpád-házi Szent Erzsébet (Lk 6,27-38)

2019, november 19 - 12:00de
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” Lk 6,27-38

Elmélkedés

A mai napon Szent Erzsébetet ünnepli Egyházunk, akinek személyében az alázatosság és szolgálatkészség csodálatos példaképét látjuk. Erzsébet felismerte a nagylelkű Isten jóságát életében, s ezt saját nagylelkűségével akarta viszonozni. Tudta, hogy nem királyi származása és méltósága fogja őt az üdvösségre vezetni, hanem a szeretet gyakorlása a szegények, a betegek felé. Mindenkiben, akinek segített, felismerte Krisztust, és ez a felismerés tette őt valóban önzetlenné. Szent Erzsébet életpéldája azt mutatja, hogy nem elegendő néha nagylelkűnek mutatkozni, nem elegendő időnként segíteni egy-egy rászorulónak, hanem az irgalmasság gyakorlása elkötelezettséget kíván. Valahányszor találkozunk az emberek nyomorúságával és szükséghelyzetével, igyekeznünk kell a legtöbbet adni nekik.

A mai evangéliumban ezt olvassuk: „Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” Szent Erzsébet eszközzé akart válni az irgalmas Isten kezében. Tudta, hogy mindent Istentől kapott, amit csak birtokolt, ezért nagylelkűen segítette javaiból a szegényeket, így tette jelenvalóvá az irgalmas Isten jóságát számukra.

Jézus minden keresztényt arra hív, hogy legyünk munkatársai Isten országának növekedésében, az irgalmasság megvalósításában. Az irgalmasság gyakorlása nagyszerű lehetőség számunkra, hogy kincseket gyűjtsünk az örök életre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

2019. november 18. – Hétfő (Lk 18,35-43)

2019, november 18 - 12:00de
Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak könyörgött: „Uram, hogy lássak!” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását. Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent. Lk 18,35-43

Elmélkedés

A mai evangéliumban egy gyógyító csodáról olvasunk, amely Jerikó városának közelében történt. Amikor az út mellett ülő vak megtudja, hogy Jézus halad el az úton a nagy tömegben, rögtön megérzi, hogy eljött élete nagy lehetősége. Biztosak lehetünk benne, hogy hallott már Jézusról és az ő csodáiról. Tudott róla, hogy milyen rendkívüli erővel rendelkezik, mindenütt meggyógyítja a betegeket, köztük vakokat is. A jerikói vakban remény ébred, hogy visszanyerheti szemevilágát, és természetesen nem szeretné elszalasztani élete nagy lehetőségét. Nem csak a lehetőséget ismeri fel, hanem az akadályt is, ami gyógyulásának útjában áll. Felismeri, hogy a nagy tömeg miatt Jézus továbbmehet úgy, hogy nem veszi őt észre, s talán soha többet nem jár erre. Fel szeretné hívni magára Jézus figyelmét, ezért hangosan kiáltva kéri az Úr segítségét: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” És hogy a jelenlévő tömeg mennyire akadálya lehet a Jézussal való találkozásnak, világosan mutatja, hogy csendre intik, el akarják őt hallgattatni. A vak nem törődik velük, hanem még hangosabban szólítja Jézust. A „Dávid fia” megszólítással megvallja hitét, miszerint Jézus a Messiás.

Meghallva kiáltását Jézus hozzá lép, meggyógyítja őt, és azonnal látni kezd. Ezt mondja neki: „Láss! Hited meggyógyított téged.”

A Jézusban való hit testi és lelki gyógyulást hoz számomra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te vagy a test és a lélek gyógyítója. Betegségeinkben, bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy te tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek olyan ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni mindazt, ami veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket. Segíts, hogy a betegség, amely próbatétel számunkra, ne gyengítse meg hitünket, hanem közelebb vigyen hozzád, aki vállaltad a szenvedéseket. Uram, mindent elfogadok tőled!

2019. november 17. – Évközi 33. vasárnap (Lk 21,5-19)

2019, november 17 - 12:00de
Abban az időben: Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: „Én vagyok”. És: „Elérkezett az idő.” Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.” Lk 21,5-19

Elmélkedés

Az újjászületés napja

A mai evangéliumi jelenet helyszínét nem jelöli meg külön Szent Lukács, de aligha történhetett máshol, mint a jeruzsálemi templomban. Magunk előtt látjuk a zarándokokat, akik akár több hetes utat megtéve, fáradtan, kimerülten, de mégis örömmel a szívükben végre megérkeznek a városba, a templomba. Ünnepi ez a pillanat számukra, megérkeztek zarándoklatuk céljához. Jól ismerik ennek a templomnak a történetét. E helyen először Dávid király fia, Salamon épített templomot az Úr tiszteletére, amely közel 400 évig állt, amíg Nabukodonozor leromboltatta és kincseit Babilonba vitette. A babiloni fogságból hazatérő zsidók építettek új templomot, ide érkeznek a zarándokok. Ezt a templomot tehát atyáik építették, ez az Isten lakóhelye, szent hely. Végre megérkeztek, bemutathatják áldozatukat, imádkozhatnak az egyetlen Istenhez. Napok óta csak a lábuk elé néztek, a föld porát látták, most végre felemelik fejüket és körülhordozzák tekintetüket a templom falain. Ámulattal nézik a szépen faragott köveket és a díszes ajándékokat, amelyeket fogadalomból hoztak elődeik. Ámulattal teli csodálkozásukat mindjárt el is mondják Jézusnak, aki ott tanít a templomban.

Jézus annyira nem lelkes, mint ők, mert ő nem csak a templom múltját és jelenét ismeri, hanem előre látja jövőjét is. Ezért mondja: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Jövendölése a zsidó-római háború végén, 70-ben teljesedett be, amikor Titusz hadvezér katonái felgyújtották majd lerombolták a templom épületét. A templom sorsa azt bizonyítja, hogy minden emberi kezek által emelt építmény megszűnik egyszer. Vagy az emberi pusztítás dönti romba, vagy idővel az enyészet teszi földdel egyenlővé.

A templom sorsának megjövendölése után Jézus a végső időkről beszél. Elég kemény szavakat használ, amelyeken megdöbbenünk és elgondolkodunk. Azt mondja, hogy nemzetek fognak egymás ellen háborúzni, különleges természeti jelenségek lesznek és tanítványait üldözés fogja érni. A végső idők változást, megújulást hoznak a világba és döntő jelentőségűek lesznek az ember számára. Az emberiség és a világ közelebbi és távolabbi jövője iránti érdeklődés időnként megnövekszik, máskor kissé alábbhagy. Időnként megjelennek újfajta nézetek, amelyekért kezdetben sokan lelkesednek, aztán kis idő múltán el is felejtik.

Keresztény emberként Jézus szava alapján hisszük, hogy egyszer eljön az a nap, amikor megvalósul Krisztus teljes uralma a világon. Ennek idejét azonban senki nem tudhatja előre, nem tudhatjuk, hogy a közeli vagy a távoli jövőben fog bekövetkezni. Ekkor fog beteljesedni Isten országa, amelynek megvalósulása Krisztus földi fellépésével, az örömhír hirdetésével megkezdődött. Miközben várjuk Krisztus jövőbeni uralmát, nem feledkezhetünk meg a jelenről, amikor a felebaráti szeretet kihívásaiban és az Oltáriszentség ünneplésében naponta találkozunk Jézussal. A végső időkben az lesz a bíránk, akinek arcát felismerhetjük rászoruló embertársunkban, s akinek szent testét, mint az örök élet kenyerét vesszük magunkhoz az Oltáriszentségben. A végső napon Isten újjáteremti Krisztusban a világot. Minden nap a Krisztusban való újjászületés napja számunkra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Segíts, hogy ne engedjek a megtévesztésnek és a félrevezetésnek! Bölcsességet és tisztánlátást kérek tőled, hogy megkülönböztessem a te igazságodat az emberek hamisságától. Te Úr vagy az egész világ és az egész természet felett, és hatalmad van, hogy legyőzd a gonoszságot. A te segítségeddel én is le tudom győzni a rosszat. Életem biztonságban van a te kezedben, s ha hűséges maradok hozzád és hitemhez, akkor nem veszíthetem el az üdvösséget. Add, hogy semmiféle veszély, még az életveszély miatt se tagadjam meg hitemet, hanem a Szentlélekre hallgatva tegyek tanúságot rólad!

Oldalak